Pál apostol levele Tituszhoz

Fejezetek: 1, 2, 3.

    Bevezetés

  1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Isten szolgája és Jézus Krisztus apostola, Isten választottainak hite és az igazság ismerete végett,
  2. mely istenfélelemre vezet és az örök élet reményét adja. Ezt örök idők előtt megigérte az igazmondó Isten,
  3. aztán kellő időben nyilvánosságra is hozta tanítását az igehirdetés által, melyet üdvözítő Istenünk rendelete rám bízott.
  4. Titusznak, szeretett fiának a közös hitben.
    Kegyelem és békesséeg az Atyaistentől és Krisztus Jézustól, a mi Üdvözítőnktől.

    Gondoskodás a krétai egyházról

  5. Egyházi elöljárók rendelése. Azért hagytalak Krétában, hogy elintézd, ami még hátramaradt, s városról városra egyházi elöljárókat rendelj, amint meghagytam neked.
  6. Olyant keress, aki feddhetetlen, egyszer nősült férfi, akinek gyermekei hívők és könnyelmű élettel vagy engedetlenséggel nem vádolhatók.
  7. A püspöknek ugyanis, mint Isten megbízottjának feddhetetlennek kell lennie, nem önhittnek, nem ingerlékenynek, nem iszákosnak, nem veszekedőnek, nem haszonlesőnek,
  8. hanem vendégszeretőnek, jóakaratúnak, megfontoltnak, igaznak, szentnek, fegyelmezettnek.
  9. Ragaszkodjék a hiteles tanítás szavaihoz, hogy képes legyen józan oktatásával buzdítani és az ellentmondókat megcáfolni.
  10. Harc a tévtanítókkal szemben. Akad ugyanis számos lázongó, fecsegő és ámító ember, különösen a körülmetéltek sorában.
  11. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s piszkos haszonlesésből olyasmit tanítanak, amit nem kellene.
  12. Egyikük, asját prófétájuk azt mondta: "A krétai örök hazudozó, gonosz fenevad és falánk naplopó."
  13. Ez a tanúságtétel igaz. Ezért fedd őket keményen, hogy hit dolgában épek legyenek.
  14. Ne hallgassanak zsidó mendemondákra és az igazságtól elfordult emberek rendelkezéseire.
  15. A tisztának minden tiszta, a tisztátalannak és hitetlennek pedig semmi sem tiszta, mert elméjük és lelkiismeretük megfertőzött.
  16. Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják, mert utálatra méltók, konokok és semmi jótettre sem alkalmasak.

Fejezetek: 1, 2, 3.

2-3. Isten az üdvösséget örök idők előtt, vagyis nagyon régen, már a paradicsomban megígérte ősszüleinknek. Ezt az ígéretet előre meghatározott időben az evangélium hirdetésével teljesen nyilvánosságra hozta.

5-7. Ugyanazokat az elöljárókat a görög szöveg szerint az 5. versben elöljáróknak (preszbitereknek), a 7 - ben püspököknek nevezi, mert még nem volt állandó és következetesen használt elnevezés a hierarhia különböző fokainak jezésére (1Tim. 3,1).

6. 1Tim. 3,2

12. A krétaiak jellemzése saját honfitársuktól, Epimedinesz költőtől származik, aki Kr. e. 6. században élt, s akit a krétaiak prófétának tekintettek.

15. Akinek lelkiismerete tiszta, az minden teremtett dologban Isten művét látja, a bűnös számára azonban minden tisztátalan. Külső tetteink értékét a lelkiismeret és a szándék határozza meg.