16. Fejezet János apostol Jelenéseinek Könyve

1. Az elsô négy csésze kiöntése. Akkor nagy szózatot hallottam a templomból, mely a hét angyalhoz szólt: "Menjetek, öntsétek ki Isten haragjának hét csészéjét a földön."
   
2. Elment az elsô és kiöntötte csészéjét a földre. Rosszindulatú, fájdalmas fekély támadt azokon az embereken, akik a vadállat jelét viselték és szobrát imádták.
   
3. A második (angyal) csészéjét a tengerbe öntötte. Az olyan lett, mint a holtnak vére, és minden tengeri élôlény elpusztult.
   
4. A harmadik a folyókba és vízforrásokba öntötte csészéjét, s azok vérré változtak.
   
5. Erre hallottam, hogy megszólalt a vizek angyala: "Igazságos vagy (Uram), aki vagy és aki voltál.
   
6. Szent vagy, hogy így ítéltél. Mivel szentek és próféták vérét ontották, vért adtál nekik inni: valóban megérdemelték!"
   
7. Hallottam, hogy az oltár felôl egy másik is szól: "Úgy van Uram, mindenható Isten, igazak és jogosak ítéleteid!"
   
8. A negyedik (angyal) a napra öntötte csészéjét. Az erôt nyert arra, hogy (hôséggel és) tűzzel gyötörje az embereket.
   
9. Az emberek égtek a nagy forróságtól, de mégis káromolták Isten nevét, akinek hatalma volt a csapásokon. Nem tértek meg és nem adták meg neki a tiszteletet.
   
10. Az utolsó három csésze kiöntése. Az ötödik (angyal) a vadállat trónjára öntötte csészéjét, mire annak birodalma elhomályosult.
    
11. Az emberek nyelvüket harapdálták kínjukban és káromolták az ég Istenét kínjuk és fekélyeik miatt, de mégsem tértek meg gonosztetteikbôl.
    
12. A hatodik (angyal) csészéjét a nagy Eufrátesz folyamba öntötte. Erre kiszáradt a vize, hogy út nyíljék napkelet királyainak.
    
13. Akkor láttam, hogy a sárkány, a vadállat és az álpróféta szájából három békához hasonló tisztátalan szellem jön ki.
    
14. Ördögi szellemek ezek, akik csodákat művelnek és elmennek a föld összes királyaihoz, hogy harcra toborozzák ôket a mindenható Isten nagy napjára. ^×
    
15. Lásd, úgy jövök, mint a tolvaj. Boldog, aki virraszt és ügyel ruhájára, hogy mezítelenül ne járjon és ne lássák szégyenét. ^×
    
16. Összegyűjti ôket arra a helyre, melynek héber neve Harmagedon.
    
17. A hetedik (angyal) a levegôbe öntötte csészéjét. Erre a templomból a trón felôl nagy szózat tört elô: "Megtörtént!"
    
18. Mire villámlás, csattogás és mennydörgés támadt, s akkora földrengés keletkezett, amekkora még nem volt, mióta ember van a földön.
    
19. A nagy város háromfelé vált és a pogányok városai leomlottak. Isten akkor megemlékezett a nagy Babilonról és haragja tüzes borának kelyhét nyújtotta neki.
    
20. Minden szige eltűnt, és a hegyeket nem lehetett többé látni.
    
21. Mázsás nagy jégesô hullott az égbôl az emberekre. Az emberek pedig káromolták az Istent a jégverés miatt, mert rettenetesen nagy volt.

1-9. A bálványimádó Rómát belső bajok és gyötrelmek fogják kínozni (2), gyilkosságok, forradalmak és háborúk szinte vértengerbe fojtják (3-7) és az egész társadalom belső nyugtalanság lázában fog vergődni (8-9).

10-21. A római birodalom egykori fénye és tekintélye tönkremegy (10-11), az elgyöngült birodalom ellen külső ellenség támad (12-14). Ez lesz végül is teljes bukásának az oka (17-21).

15. Ez a vers az Úr Jézus intelme (lásd Jel. 3,3). A ruha a lelki ártatlanságnak és a kegyelem állapotának a jele.

16. Harmageddon a héber Har-Megiddo, vagis Megiddo hegye. Ez a hegy az Ezdralon síkságtól délre fekszik. Mivel itt több nagy csatát vívtak, előképe annak a helynek, ahol minden istenellenes hatalom meg fog semmisülni.