20. Fejezet János apostol Jelenéseinek Könyve
- A sátán megbilincselése. Azután láttam, hogy egy angyal szállt
le az égbôl, akinél a pokol kulcsa volt, kezében pedig nagy lánc.
- Megragadta a sárkányt, az ôskígyót, aki nem más, mint az ördög, a
sátán, és ezer esztendôre megbilincselte.
- Letaszította a pokolba, bezárta és lepecsételte, hogy félre ne vezesse
a nemzeteket, míg el nem telik az ezer esztendô. Azután rövid idôre
szabadon engedik.
- Az ezer éves uralom. Akkor trónokat láttam, azok ültek rajtuk,
akikre az ítéletet bízták. És láttam azok lelkét, akiket Jézus tanúsága
és Isten igéje miatt lefejeztek, akik nem imádták a vadállatot és
bálványképét, és jelét nem viselték homlokukon és kezükön.
- Ezek életre keltek és Krisztussal ezer esztendeig uralkodtak. A többi
halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendô. Ez az
elsô föltámadás.
- Boldog és szent az, akinek része van az elsô föltámadásban! A második
halálnak nincs hatalma rajtuk, Isten és Krisztus papjai lesznek és ezer
esztendeig uralkodnak vele.
- A sátán hatalmának megsemmisítése. Mikor eltelik az ezer
esztendô, a sátán kiszabadul börtönébôl és megindul, hogy félrevezesse a
föld négy sarkán lakó nemzeteket, Gógot és Magógot, és harcra gyűjtse
ôket. Számuk annyi, mint a tenger fövenye.
- Fölvonulnak a föld minden táján, körülzárják a szentek táborát és a
szeretett várost.
- De tűz csap le Istentôl az égbôl és megemészti ôket.
- Az ördögöt, aki félrevezette ôket, kénkôvel égô tüzes tóba vetik,
ahol a vadállattal és az álprófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké
gyötrôdni fog.
- Az utlsó ítélet. Akkor nagy ragyogó trónt láttam. A rajta ülô
tekintete elôl menekült a föld és az ég, és nem maradt számukra hely.
- És láttam, hogy a holtak, nagyok és kicsinyek, ott állnak a trón
elôtt. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet
könyvét. A holtakat megítélték tetteik szerint, amint a könyvekben föl
volt jegyezve.
- A tenger visszaadta a beléveszett holtakat,
- a halál és az alvilág is visszaadta halottjai. Valamennyit megítélték
tetteik szerint. A halált és az alvilágot tüzes tóba vetették.
- Ez a tüzes tó a második halál. Aki nem volt följegyezve az élet
könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
1-6. Krisztusnak és szentjeinek ezeréves uralma az Egyház egész földi élete, amelyet más látomásokban a 42 hónap, 1260 nap jelentett. (Jel. 11,2., Jel. 12,6-14.). A sátán megbilincselése hatalmának korlátozását jelenti az egyháztörténelem folyamán. A világ végén a sátán az Egyház életében viszonylag rövid időre (Jel. 11,9-11. szerint három és fél napra) visszakapja hatalmát és teljes erejéből támadást intéz az Egyház ellen. Az ítélet trónján ülők a már megdicsőült vértanúk és szentek. Az első föltámadás a lelki föltámadást jelenti, a megszentelő kegyelem istenfiúi életét. A második halál az örök kárhozat (14. vers). Isten és Krisztus papjai: lásd Jel. 1,6.; 5,10.; 7,15., 1Pt. 2,9.
7-10. Az ördögnek és szövetségeseinek végső támadása az Egyház ellen, és végleges bukásuk. - Góg és Magóg Ezekiel próféta 28 és 29 fejezetében (Ez. 28,1.; 29,1.) Isten országának végső nagy ellenségei. Itt az Egyház összes ellenségeit jelentik. Az szeretett város Jeruzsálem, az Egyház előképe.
11-15. A ragyogó trón Isten ítélőszéke. A könyvek, melyekbe az emberi tettek fel vannak jegyezve, jelképesen azt fejezik ki, hogy minden tettünknek örök érdemszerző vagy kárhozatot hozó értéke van. Az élet könyve (lásd Jel. 3,5.; 13,8.; 17,8.) az örök boldogságra rendeltek nevét tartalmazza. A második halál az örök kárhozat.