Pál második missziós útján, 51-ben jutott el a görögországi Korintusba. A két tengeröböl közt fekvő élénk forgalmú kereskedővárost a Kr.e. 146-ban lerombolt ősi város helyén Juliusz Cézár építtette újjá Ke.e. 44-ben. Augusztus császár Achája tartományának fővárosává tette. A nagy gazdagságban és jólétben nemcsak a tudomány és a művészet virágzott fel, hanem az erkölcstelenség is erősen elterjedt. A városban uralkodó erkölcstelen élet közmondásos volt.
Az apostol első alkalommal másfél esztendőt töltött Korintusban, Akvila és Priszka zsidó származású keresztény házaspár vendéglátó házában. Fáradhatatlan igehirdetésével kevés zsidót, de annál több, különösen szegény sorsú pogányt térített Krisztushoz, és megalapította Görögország egyik legjelentősebb és legvirágzóbb egyházát. Korintusi tartózkodásának történetét az Apostolok Cselekedetei ApCsel. 18,1-18 mondja el. Pál távozása után csakhamar Korintusba érkezett Apolló, alexandriai zsidó, akit Efezusban Akvila és Priszka térített keresztény hitre (ApCsel. 18,24-28). Apolló Pállal egyetértésben (1Kor. 3,4-1Kor. 9,22; 1Kor. 4,6; 1Kor. 16,12; Tit. 3,13), de választékosabb stílusban és tudományosabb hangon hirdette az evangéliumot. A korintusi keresztények közül többen az ő követőinek vallották magukat, mások viszont Pálhoz ragaszkodtak. Ugyanakkor a zsidó származású keresztények egy csoportja Péter tekintélyét hangoztatta és arra törekedett, hogy Pál tekintélyét csökkentse. Végül a hívők egy része teljesen kizárta az apostoli közvetítést és egyedül Krisztushoz tartozónak vallotta magát. Ilyenformán a korintusi egyház négy pártra: Pál, Apolló, Páter és Krisztus követőire szakadt (1Kor. 1,12). Mindez egy korintusi keresztény, Kloé hozzátartozói vitték hírül Pálnak (1Kor. 1,11), amikor harmadik apostoli útján Efezusban tartózkodott.
Az apostol arról is értesült, hogy a város erkölcstelensége a keresztények életére is ártalmas hatással van (1Kor. 6,12-20), sőt, hogy egyik keresztény mostohaanyjával él erkölcstelen viszonyban (1Kor. 5,1). Mások peres ügyeikben pogány bírósághoz fordultak (1Kor. 6,1-6). Az asszonyok között akadtak olyanok, akik szerénytelenül viselkedtek az istentiszteleten (1Kor. 11,5-10; 1Kor. 14,34). Az eukarisztia ünneplésével kapcsolatos szeretetlakomán pedig visszaélések fordultak elő (1Kor. 7,17-22).
A korintusi egyházból érkező hírek aggodalommal töltötték el az apostolt. Timóteust küldi, hogy a keresztény élet rendjét helyreállítsa szeretett egyházában (1Kor. 4,17; 1Kor. 16,10). Vele küldi el ezt a levelet, hogy Timóteus feladatát megkönnyítse.
A levél első részében megmagyarázza a pártoskodás értelmetlenségét (1-4. fejezet) és erélyesen elítéli a különböző visszaéléseket (5. és 6. fejezet). Közben a korintusi hívektől különböző kérdések is érkeztek az apostolhoz. A levél második részében ezekre válaszol. Kifejti a keresztény házasságról és szűzi életről szóló tanítását (7. fejezet), és utasításokat ad a pogány áldozatokban leölt állatok húsának fogyasztásával kapcsolatban (8-10. fejezet). Majd kitér az istentiszteleten előforduló visszaélésekre (11. fejezet). Végül a rendkívüli kegyelmi ajándékokról (12-14. fejezet) és a halottak feltámadásáról (15. fejezet) beszél.
A levelet harmadik missziós útján, efezusi tartózkodásának vége felé 55-ben vagy 56-ban írta (1Kor. 16,18). A levél hitelességét a belső érveken kívül az első századba visszanyúló hagyomány igazolja. Már Római Kelemen (97) említi saját, korintusiakhoz írt levelében és Polikárp (155) is hivatkozik a levél egyik versére (1Kor. 6,2).