Az Égei-tenger partján fekvő Tesszalonika, a mai Szaloniki, Makedónia fővárosa és a Római Birodalom egyik jelentős kikötője és kereskedelmi kőzpontja volt. Pál, miután második missziós útján 51-ben átkelt Európába, Filippiből érkezett ide (ApCsel. 17,1) és hosszabb ideig maradt (1Tessz. 2,7-12; Fil. 4,16). Először a zsidóknak hirdette az evangéliumot, s csak a csekély eredmény láttára fordult a pogányokhoz. A zsidó vallást követő pogányok közül és általában a pogány lakosság köréből sokan lettek keresztények. A zsidók végül irigységből zavargást keltettek ellene, úgyhogy el kellett hagynia a várost (ApCsel. 17,1-10). Béreán keresztül Athénbe vette útját. Közben állandó aggodalommal gondolt a fiatal tesszalonikai egyházra, és Athénből Timóteust küldte az ottani hívekhez, hogy megerősítse őket hitükben zsidó üldözőikkel szemben és hírt hozzon helyzetükről (ApCsel. 17,15; 1Tessz. 3,1-5).
Timóteus Korintusban találkozott az apostollal (ApCsel. 18,5). Kedvező híreket hozott Tesszalonikából: a hívek állhatatosak a hitben és példaadó szeretetben élnek, apostolukhoz és lelki atyjukhoz, Pálhoz pedig, a zsidók vádaskodásai ellenére is, szívből ragaszkodnak (1Tessz. 3,6-10; 1Tessz. 4,9-10). Némi aggodalomra adott azonban okot, hogy a hívek közül néhányan a fényűző nagyváros kísértései közt a pogányok bűneibe, különösen a tisztátalanság és a kapzsiság bűnébe estek (1Tessz. 4,3-6), mások Krisztus közeli eljövetelének kifogásával tétlenségre adták magukat (1Tessz. 4,11-12; 1Tessz. 5,1-3), végül voltak, akiket az elhunyt keresztények sorsa nyugtalalnsággal töltött el (1Tessz. 4,13-18).
Az apostol tehát levelének első részében hitükben és személyéhez való ragaszkodásban erősíti híveit (1-3. fejezet), a másodikban pedig a méltó keresztény életre buzdít és kifejti a Krisztus második eljövetelére vonatkozó tanítást (4-5. fejezet).
A levelet hamarosan Timóteus megérkezése után, 51-ben vagy 52-ben írta Korinusból. Időrendben az az apostol első levele.