Pál apostol első levele a tesszalonikaiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

    Intések és tanítások.

  1. Istennek tetsző élet. Egyébként, testvérek, kérünk és intünk titeket az Úr Jézusban: Amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek, úgy is éljetek, hogy egyre előbbre haladjatok.
  2. Hiszen tudjátok, hogy az Úr Jézus nevében milyen utasításokat adtunk nektek. Isten akarata ugyanis az, hogy szentekké legyetek.
  3. Tartózkodjatok a paráznaságtól.
  4. Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, s ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent.
  5. Senki üzletkötésben meg ne károsítsa és meg ne csalja testvérét mert az Úr megtorolja mindezt, amint már előbb megmondtuk és szentül állítottuk.
  6. Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott minket, hanem szentségre.
  7. Aki tehát ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem az Istent, aki ránk árasztotta Szentlelkét.
  8. Felebaráti szeretet. A testvéri szeretetről nem szükséges írnom nektek, hiszen Isten maga oktatott ki, hogy szeressétek egymást.
  9. Sőt gyakoroljátok is egész Macedóniában minden testvérrel szemben. Ám arra kérünk testvérek, hogy gyarapodjatok is benne.
  10. Igyekezzetek békében élni törődjetek a magatok dolgával, dolgozzatok saját kezetekkel, amint meghagytuk nektek.
  11. Viselkedjetek tisztességesen a kívülállókkal szemben és ne szoruljatok rá senkire.
  12. Az elhúnytak sorsa. Nem akarjuk testvérek, hogy az elhúnytak felől tájékozatlanok legyetek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek akiknek nincs reményük.
  13. Ha Jézus, mint ahogy hisszük meghalt és feltámadt, akkor Isten azokat is, akik Jézusban húnytak el, vele együtt feltámasztja.
  14. Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhúnytakat.
  15. A parancsszóra, a főangyal kiáltására, Isten harsonazengésére az Úr maga száll le a mennyből, s először a Krisztusban elhúnytak támadnak fel.
  16. Azután mi élők akik megmaradtunk, a felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így mindenkor az Úrral leszünk.
  17. Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.

13-18. Szent Pál figyelmezteti a tesszalonikaiakat, hogy ne aggódjanak és ne bánkódjanak túlságosan az elhunytak miatt, mint a pogányok, hiszen az Úr második eljövetele alkalmával dicsőségben és örökre egyesülnek velük. Akiket Krisztus eljövetele életben talál, nem dicsőülnek meg a már meghalt hívek előtt, mert előbb a holtak támadnak föl, s csak utána következik a dicsőség. - A Pápai Szentírás-bizottság 1915 junius 18-i döntése szerint ezeket a verseket nem kell úgy értelmezni, hogy az Apostol önmagát és olvasóit azok közé számítja, akik megérik Krisztus dicsőséges eljövetelét.