Tmóteus Pál apostol kedves tanítványa, hűséges kisérője és munkatársa volt. A kis-ázsiai Likaónia tartomány Lisztra nevű városából származott. Atyja pogány volt, de anyja, Euniké, és nagyanyja, Loisz, buzgó zsidó, s ők az ószövetségi vallás szellemében nevelték az ifjút (ApCsel. 16,1; 2Tim. 1,5; 2Tim. 3,15). Valószínűleg mindhármukat akkor tértette keresztény hitre az apostol, amikor első missziós útján Lisztrában járt (ApCsel. 14,6-19). Második útján Lisztrában maga mellé vette Timóteust (ApCsel. 16,2-3), s ettől fogva, amint az apostoli levelek címzései tanúsítják, szinte állandóan kíséretében volt. Szerette és értékelte kisérőjét (Fil. 2,19-23), és fiatal kora ellenére először Tesszalonikában (1Tessz. 3,1-8), majd Korintusban (1Kor. 4,17; 1Kor. 16,10) fontos feladatok teljesítésével bízta meg. Az apostol mellett van római fogsága idején (Fil. 1,1; Fil. 2,19; Kol. 1,1é Filem. 1,1) és kiszabadulása után elkiséri keleti útjára, majd az efezusi egyház vezetésére kap megbízást (1Tim. 4,21). Mikor azonban Pál ismét fogságba kerül és élete végének közeledését érzi, Rómába hívja szeretett tanítványát (2Tim. 4,21). Az apostol vértanúhalála után Timóteus visszatér Efezusba és a hagyomány szerint Nerva császársága idején, 97-ben halt vértanúhalált.
Az efezusi egyház vezetése nem csekély terhet rótt Timóteus vállára. A "ragadozó farkasok", akikre Pál célzott, amikor Milétoszban elbúcsúzott az efezusi elöljáróktól (ApCsel. 20,28), valóban rátörtek az efezusi egyházra. Timóteus feladata volt, hogy a hamis tanításokkal szemben megvédje a hívek igaz hitét, vigyázzon a közösség életének belső rendjére és az apostoli munkát, az egyházközségek szervezését is tovább folytassa. Az apostol maga is érzi a feladat súlyosságát és ebben a levélben siet utasításaival és tanácsaival szeretett tanítványa segítségére.