A korintusi egyháznak szóló második levelét az első után körülbelül egy évvel írhatta Pál. A közben lefolyt eseményekről nincsen pontos értesülésünk. A Szentírás magyarázói különféleképpen egészítik ki és állítják össze a rendelkezésünkre álló adatokat. Elfogadható magyarázat szerint Timóteus, az első levél vivője, szomorú hírekkel tért vissza az apostolhoz Efezusba. Pál ekkor rövid időre Korintusba utazik, hogy helyreállítsa az egyház belső rendjét. Fáradozása azonban nem jár eredménnyel. Többen szembeszállnak vele, sőt az egyik korintusi keresztény nyilvánosan meg is sérti (2Kor. 2,5-10; 2Kor. 7,12). Az apostol visszatér Efezusba, s a befejezésre váró missziós munka miatt (1Kor. 16,9) elhalasztja Makedóniába tervezett útját (1Kor. 16,5-8). Timóteust küldi Makedóniába (ApCsel. 19,22). Efezusból szigorú hangú levelet ír a korintusi egyháznak (2Kor. 2,3-9; 2Kor. 7,8-12), s ezt Titusszal küldi el (2Kor. 7,5-17; 2Kor. 12,18). Ez a levél nem maradt fenn a számunkra. Közben az apostol kénytelen elhagyni Efezust és Makedóniába utazik (ApCsel. 19,23; ApCsel. 20,1). Ott találkozik Titusszal, aki vigasztalóbb híreket hoz Korintusból. Erre Makedóniából (2Kor. 2,13; 2Kor. 9,2-4), valószínűleg Filippi városából, újabb levelet ír Korintusba: ma ezt nevezzük a második korintusi levélnek.
Pál kifejezett cálja a levéllel az, hogy előkészítse újabb korintusi látogatását (2Kor. 13,10). A hívek jó része ugyanis őszintén megbánta a történteket és várta az apostol jövetelét. Mások viszont Pál ellenfeleinek, az ószövetségi hagyományokhoz ragaszkodó zsidókeresztényeknek hatására még mindig gyanakvó szemmel tekintettek az apostolra. A zsidókeresztények különféle erkölcsi hibákkal: csalárdsággal, nagyravágyással, állhatatlansággal és gyávasággal vádolták, s apostoli hivatását és rátermettségét is kétségbe vonták (2Kor. 7,2; 2Kor. 10,2; 2Kor. 10,9-11; 2Kor. 11,7; 2Kor. 11,16; 2Kor. 12,17-18).
Az apostol levelének első részében védekezik az igaztalan gyanúsítások ellen és megmagyarázza apostoli küldetésének mivoltát és feladatait (1-7. fejezet). A második részben erélyesen megcáfolja az ellene felhozott vádakat és leszámol ellenfeleivel (10-13. fejezet). Közben a 8. és 9. fejezetben buzdítja a korintusiakat, hogy a jeruzsálemi egyház javára régebben megkezdett gyűjtést eredményesen fejezzék be.
A levél hangja és tartalma olyan jellegzetes, hogy hitelességét általánosan elismerik.