A második levél stílusa és tárgya tekintetében sokban hasonlít az elsőhöz, de ez egészen más közülmények között íródott, mint amaz. Az első valahol Makedóniában kelt (1Tim. 1,3), a másik Rómában (2Tim. 1,17). Az elsőből apostoli erő és küzdőkészség árad, a másik súlyos bilincsekről (2Tim. 1,8-16; 2Tim. 2,9) és elhagyattatásról tanúskodik (2Tim. 1,15; 2Tim. 4,9-11). Az apostol közeli halálának tudatában (2Tim. 4,6-8) megadással hirdeti a szenvedés üdvözítő erejét.
Az apostol még egyszer látni kívánta szeretett tanítványát, Timóteust, és Márkkal, az evangélistával együtt meghívta magához Rómába (2Tim. 1,4; 2Tim. 4,9-11). Az egyházak állapota miatt érzett aggodalma azonban minden más érzésnél erősebb: ebből fakadnak a levélen végighúzódó intések, tanítások és buzdítások. Ezt a levelet méltán tekinthetjük az apostol közvetlenül, vagy közvetve írt végrendeletének.