Filippi volt Európa földjén az első város, ahol Pál az evangéliumot hirdette és egyházat alapított. Második missziós útján, Kr.u. 51-ben érkezett ebbe a jómódú makedón városba (ApCsel. 16,11-40), mely Nagy Sándor atyjától, I. Fülöp királyról kapta a nevét. A Római Birodalomban Makedóniát négy részre osztották, Filippi az első kerülethez tartozott (Csel.16.12). A filippi híveket bensőséges ragaszkodás fűzte Pálhoz, de példamuttaó keresztény életük és áldozatkészségük miatt az apostol is szívből szerette híveit. (Fil. 4,15-16; 2Kor. 11,8-9). Ragaszkodásuknak különösen akkor adták megható jelét, amikor Pál első római fogságában volt. Pénzadományukkal elküldték hozzá képviselőjüket, Epafroditoszt, hogy szolgátatára legyen (Fil. 2,25; Fil. 4,18). Epafroditosz Rómában súlyosan megbetegedett. Mikor végre felgyógyult, Pál ezzel a köszönőlevéllel küldte vissza híveihez, akik után annyira vágyakozott (Fil. 2,26-30).
A levél első része személyesebb jellegű (1-2. fejezet). A filippiek képviselőjük útján érdeklődtek az apostol sorsa és az evangélium ügyének állása felől. Pál biztosítja őket, hogy fogsága is az evangélium terejdésének hasznára van (Fil. 1,12-14), de kifejezi reményét, hogy hívei javára nemsokára kiszabadul (Fil. 1,25-26; Fil. 2,23-24). A filippi egyházban jó szellem uralkodott, de a szeretetre és alázatra való buzdítást azért szükségesnek tartotta az apostol. Az utóbbival kapcsolatos a Krisztus megalázkodásáról és felmagasztalásáról szóló mély értelmű, teológiai szempontból is nagy jelentőségű szakasz (Fil. 2,5-11). A levél második része óvás a tévtanítóktól és további buzdítás a keresztény tökéletességre és a tiszta, lelki örömökre (3-4. fejezet).
Az apostol levelei közül ez a legközvetlenebb hangú atyai és baráti levél, amely híven tükrözi Pál nemes szívét és mély érzésvilágát.