Pál első római fogsága idején egy Onezimusz nevű rabszolgát is megtérített (Filem. 1,9-10). Ez egy kolosszei kereszténytől, Filemontól szökött meg, s vetődött Rómába. Filemont valószínűleg szintén Pál vezette a hitre (Filem. 1,19), s nemes lelkű, jótékony ember hírében állott (Filem. 1,4-7). Onezimusz az apostol szolgálatában igen hasznavhetőnek bizonyult, de Pál a kor jogrendjét és törvényeit tiszteletben tartva, nem akarta gazdája beleegyezése nélkül magánál tartani, s a Kolosszébe induló Tichikusszal visszaküldte Filemonhoz (Kol. 4,7-9). Hogy bántódása ne essék, ezt a néhány ajánló sort küldi vele. Arra kéri Filemont, hogy ne büntesse meg hűtlen szolgáját, hanem nagyllekűen szabadítsa fel, hiszen a hitben már amúgy is testvére.
A levél a Szentírás legrövidebb irata, de néhány sorával a levélírás valóságos remeke. Formai szempontból kerek egész: minden szava, kifejezése a helyén van, s valamennyi az apostol kérését támogatja. Tartalma az apostol meleg emberi szívéről, nemes gondolkodásáról és eleven szelleméről tanúskodik. Az egész kifejező példája annak, hogyan lehet az élet mindennapi dolgait keresztény lélekkel tekinteni.