A galata kelta eredetű törzs volt, amely Krisztus előtt a 4. században a Rajna vidékére betörő germán törzsek elől Itálián és a Balkán-félszigeten keresztül Kis-Ázsiába vándorolt és a Frígia, Kappadócia és Pontusz között elterülő vidéken telepedett le. Ez a vidék északra a Fekete-tengerig és délre a Földközi-tengerig terjedő területekkel egyesítve Kr.e. 1. században Galácia néven a Római Birodalom tartományává lett. Pál apostol második és harmadik apostoli útján jutott el a galatákhoz (ApCsel. 16,6; ApCsel. 18,23). Lelkes fogadtatásban volt része (Gal. 4,13-15), több egyházközséget alapított, melynek tagjai jobbára a pogányságból megtért hívők voltak (Gal. 4,8; Gal. 5,2), bár nem hiányoztak a zsidókeresztények sem (Gal. 4,3-5).
Más vélemény szerint a levél címzettjei nem a szoros értelemben vett galaták voltak, hanem Galácia déli részének, Pizídiának és Likaóniának egyházai. Ezen a területen már az első missziós útján járt az apostol.
Pál távozása után Palesztinából érkező zsidókeresztény tanítók nagy zavart keltettek a galáciai keresztények közt. Azt hirdették, hogy a körülmetélkedés és a mózesi törvény megtartása nélkül nem lehet üdvözülni. Mivel tanításuk homlokegyenest ellenkezett az apostol evangéliumával, arra törekedtek, hogy tekintélyét megdöntsék. Azt híresztelték róla, hogy nem teljes jogú apostol, küldetését emberektől és nem Istentől kapta, és evangéliuma sem egyezik meg a tizenkét apostoléval. Pált mélyen elszomorítják a galatáktól érkező hírek és komolyan aggódik a fiatal egyházak sorsa miatt. Kötelességének tartja, hogy erélyesen közbelépjen és megvédje a krisztusi evangélium tisztaságát. Levelében kifejti, hogy a mózesi törvény megtartása nemcsak hogy nem szükséges, hanem káros is, ha valaki attól várja a megigazulást és az üdvösséget. A megigazulás és az üdvösség kegyelmének egyetlen forrása a megváltó Krisztusba vetett hit. Ez a sajátos páli evangélium, melyet a rómaiakhoz írt levélben tárgyal részletesen.
Levele első részében evangéliumának isteni eredetét és az apostolok által történt jóváhagyását bizonyítja (1-2. fejezet), második részében magát a megigazulásról szóló tanítást fejti ki (Gal. 3,1-Gal. 5,12), harmadik részében pedig az ennek megfelelő életre buzdít (Gal. 5,13-Gal. 6,10).
Ezt a levelet valószínűleg harmadik apostoli útján 55-ben vagy 56-ban írta Efezusban, de ha Dél-Galácia keresztényeinek szól a levél, akkor lehet, hogy már a második missziós uton (49-53) kelt.