A harmadik evangéliumot az irgalmasság evangéliumának szokás nevezni, mert az Üdvözítő könyörülő és gyógyító emberszeretetén keresztül Isten végtelen irgalmát sugározza. Szerzője, Lukács, foglalkozását tekintve a testi irgalmasság hivatott gyakorlója, orvos volt (Kol. 4,14), akiből nem hiányzott az érzék a lelkek Orvosának benső megértéséhez sem. Euszébiosz nyomán a szíriai Antióchiát tartják születési helyének. Görög nemzetiségű pogány családból származott. Nem tartozott Jézus közvetlen tanítványai közé. Talán ő is azok között a pogányok között volt, akik 40 közrül tértek meg, s csatlakoztak az antióchiai hívekhez (ApCsel. 11,19-26).
Egy évtized múlva Lukácsot már a nemzetek apostolának kíséretében tatláljuk. Mint Pál barátja és munkatársa átkel vele Európába és elkiséri második és harmadik missziós útján (ApCsel. 16,10-17; ApCsel. 20,5), amíg 58 körül a jeruzsálemi templomtéren le nem tartóztatják az apostolt. Két év múlva elkiséri a fogoly apostolt Rómába (Csel. 27 és Csel. 28), vele van kiszabadulása és második fogsága idején egészen vértanúhaláláig.
Életének későbbi folyásáról nem sokat tudunk. Valószínűleg Görögországban halt vértanúhlált, mert teste sokáig Tébében nyugodott. Az egyház október 18-án ünnepli.
Az első századokból származó feljegyzések (Muratori töredék, Iréneusz) szerint Lukács Pál igehirdetését foglalta össze evangéliumában. Nyelve és eszméi pontosan megállapítható rokonságot mutatnak az apostol írásával. Erősen kidomborítja a pogányok megváltásának gondolatát: az evangéliumi üdvösség az egész emberiség közkincse. A megtért pogányok Isten országában a hívő zsidóknak egyenlő jogú polgártársai.
Ennek az eszmének szolgálatában írta meg lelkiismeretes adatgyűjtés után görög nyelven és a görög történetírás szokásos előszavával evangéliumát. Pál első római fogságának idején keszülhetett el. Könyvét egy előkelő, pogányból megtért rómainak, Teofilnak ajánlotta, de általában a pogányokból megtért keresztényeknek szánta.
Amit az első és második fejezetben Jézus gyermekkoráról ír, azt -Máté kigészítő elbeszélésein kívül (Mt. 1,1-Mt. 2,23)- egyedül nála olvashatjuk. Ez az úgynevezett "gyermekség evangéliuma" azt mondja el, hogyan jelent meg a Messiás a nép körében. Jézus néhány mély értelmű példabeszéde, mint az irgalmas szamaritánusról (Lk. 10,30-35), a tékozló fiúról (Lk. 15,11-32), a dúsgazdagról és a koldus Lázárról (Lk. 16,19-31), a farizeusról és a vámosról (Lk. 18,9-14) számos egyéb részlettel szintén csak nála található.