A második evangélium szerzője Márk, akit az Apostolok Cselekedetei János vagy János Márk néven említ. Édesanyjának, egy Mária nevű jeruzsálemi asszonynak házában volt az első jeruzsálemi keresztények gyülekezőhelye. Péter apostol is oda ment a börtönből történt kiszabadulása után, hogy a hívekkel találkozzék (ApCsel. 12,12.)
Márk bizonyosan ismerte Jézust, de fiatal kora miatt nem tartozott tanítványai közé. Péter keresztelte meg (1Pt. 5,13). Rokonával, Barnabással elkisérte Pál apostolt első missziós útján a pamfíliai Pergéig, ott elvált tőlük s visszatért Jeruzsálembe (ApCsel. 12,25; ApCsel. 13,13). Pál emiatt nem vitte magával második misszós útjára (ApCsel. 15,37-38).
Elválásuk azonban nem végleges. Pál első római fogsága idején ott találjuk vele Márkot, akit különleges megbízatással Kis-Ázsiába küld s a kolosszei hívek vendégbarátságába ajánl (Kol. 4,10). Második fogsága idején az apostol írt Timóteusnak Efezusba, hogy vigye hozzá Márkot, mert jól hasznát tudja venni (2Tim. 4,11). Később Péter apostol mellett van Rómában (1Pt. 5,13).
Az apostolfejedelmek vértanúhalála után semmi biztosat nem tudunk működéséről. A hagyomány őt tartja Alexandria első püspökének. Az egyház vértanúként tiszteli, ünnepét április 25-én tartja.
Az őskeresztény írók (Pápiász, Iréneusz, Alexandriai Kelemen) feljegyzései szerint Márk Péter apostol igehirdetését foglalta össze evangéliumában. Írását a pogányokból lett keresztényeknek, elsősorban a rómaiaknak szánta. Ezért idéz ritkán az Úszövetségi Szentírásból s szól röviden Jézus és a farizeusok vitáiról. Célja, hogy megerősítse olvasóit Jézus istenségébe vetett hitükben, s csodáinak leírásával bemutassa minden teremtményre kiterjedő uralmát. Művét a hatvanas évek elején írhatta Rómában görög nyelven.
Rövid bevezetés után először az Úr galileai, majd júdeai működését írja le, aztán szenvedésének és megdicsőülésének történetét mondja el.