Az első evangélium szerzője Máté, másik nevén Lévi, Alfeus fia (Mk. 2,14; Lk. 5,27), aki egyike volt a tizenkét apostolnak. Mielőtt csatlakozott volna Jézushoz, vámszedő volt a Genzáreti-tó partján, Kafarnaumban. Példaadó készséggel követte az Úr hívó szavát (Mt. 9,9), s attól fogva állandó tanúja volt tanításának és tetteinek.
Urunk mennybemenetele után először a zsidók köréban, később más pogány népknél hirdette az evangéliumot. Az utóbbira vonatkozólag pontosabb adataink nincsenek. A hagyomány szerint vértanúsággal fejezte be életét. Az egyház szeptember 21-én ünnepli.
Evangéliumát a megtért zsidóknak szánta és röviddel Palesztina elhagyása előtt, igehirdetésének pótlására írta. Nyilvánvaló célja az volt, hogy a zsidóból lett keresztényeket megerősítse hitükben. Hirdeti, hogy Jézus az ősidők óta megígért Messiás, akinek személyében és művében beteljesedtek a próféták jövendölései. Egyúttal kortársainak a Messiásról és a messiási országról kialakult téves felfogását is megcáfolja, és azt bizonyítja, hogy letértek az üdvösség útjáról.
Az evangélium görög szövege az első század hetvenes éveiből származik. Iréneusz szerint akkor készült, amikor Péter és Pál Rómában tanított és egyházat alapított. Nyelve, Pápiász (75-150) hierapoliszi püspök szerint, az akkor Palesztinában használatos arám volt, melyet a pogányságból megtért keresztények számára hamarosan lefordítottak görögre. Ez a görög szöveg terjedt el az egyházban, az arám nyelvű elveszett.
A müvészi gonddal felépített írásmű bevezetése Jézus gyermekkoráról és működésének előkészítéséről szól. Az első rész Jézus galileai, a második jódeai működését írja le. A harmadik rész az Üdvözítő megváltó szenvedésének és feltámadásának elbeszélése.