Titusz pogány szülők gyermeke volt. Valószínűleg az apostol vezette a keresztény hitre. Amikor 49-ben az antióchiai egyház Pált és Barnabást Jeruzsálembe küldte az apostoli zsinatra (ApCsel. 15,2), magukkal vitték Tituszt is (Gal. 2,1-5). Szándékuk bizonyára az volt, hogy személyében egy pogányságból megtért, de a mózesi törvények megtartására nem kötelezett hívő keresztényt mutassanak be az apostoloknak.
Később Pál harmadik missziós útján találjuk újra kiséretében Tituszt. Az apostol Efezusból fontos megbizatással Korintusba küldi (lásd 2Kor bevezetése). Titusz jól megfelel feladatának és kedvező híreket hoz a korintusi egyház állapotáról (2Kor. 2,13). Makedóniában találkozik az apostollal. aki -valószínűleg a második korintusi levéllel- ismét Korintusba küldi, hogy befejezze a jeruzsálemi egyház szegényei javára megkezdett gyűjtést (2Kor. 8,6; 2Kor. 8,16-17; 2Kor. 12,18).
Mikor ez a levél kelt, Titusz Kréta szigetének főpásztora volt. Maga az apostol hagyta ott, hogy befejezze az ő missziós munkáját (Tit. 1,5). Később Dalmáciába küldte (2Tim. 4,10), ahonnan, a hagyomány szerint, az apostol vértanúhalála után visszatért Krétára és ott fejezte be életét.