Asszíria

A Tigris középső folyása mentén fekvő terület, amelynek népe az őslakosság és a Kr.e. 3. évezredben beözönlő semita akkádok összeolvadásából alakult ki. Sokáig Babilónia fennhatósága alatt állott, a Kr.e. 14. században vált független állammá. Nemsokára terjeszkedni kezdett, s a hettita birodalmat is pusztulással fenyegette. Ezt követően az arameusok és uratuiak nyomása alatt átmenetileg lehanyatlott, a 10. sz. vége után azonban (főleg a vas haditechnikai felhasználásával) katonai fölenyt szerzett. II. Asszurnaszirpal (884-859) győzelmei megteremtették az asszír katonai nagyhatalmat.

Asszíria a 8. százaban félelmetes birodalommá fejlődött, amely kiterjedt egész Mezopotámiára, Szíriára és Kisázsia egyes részeire. Egyiptom meghódítása (671) ugyan már nem bizonyult tartósnak, de Asszurbanipal a 7. században még nagy nehézségek árán fenn tudta tartani a birodalom egységét. A vérveszteségektől elgyengült, a nagy belső ellentétekkel, gazdasági nehézségekkel küzdő rablóállamot Küaxarész méd király és Nabupalaszar babiloni (khaldeus) uralkodó szövetkezése döntötte meg. 612-ben egyesült erővel elfoglalták új fővárosát, Ninivét, majd 605-ben Karkemisznél az asszír hadsereg maradványai is megsemmisültek. Asszíria örökségén a médek és a khaldeusok osztoztak.