ZAKARIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14.
- Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérõ-kötelet.
- És mondám: Hová megy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?
- És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal is kijöve eléje.
- És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne lévõ emberek és barmok sokasága miatt.
- Én pedig, szól az Úr, tûz-fal leszek körülötte és megdicsõítem magamat õ benne!
Ésa. 4,4.,
Ésa. 4,5.
- Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földrõl, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.
- Jaj Sion! Szabadíts ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.
- Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsõség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az õ szemefényét bántja.
- Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött engem.
- Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.
- És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.
- És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.
- Hallgasson minden test az Úr elõtt: mert felkelt az õ szentséges helyérõl.
Hab. 2,20.
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14.