ZSOLTÁROK KÖNYVE

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 148, 149, 150.

  1. Ének. A Kóráh fiainak zsoltára. Az éneklõmesternek a Mahalath-lehannóthra. Az Ezrahita Hémán tanítása.
    1 Krón. 15,19., 1 Krón. 25,5.
  2. Uram, szabadításomnak Istene! Nappal kiáltok, éjjelente elõtted vagyok:
  3. Jusson elõdbe imádságom, hajtsad füled az én kiáltozásomra!
  4. Mert betelt a lelkem nyomorúságokkal, és életem a Seolig jutott.
    Zsolt. 123,3., Zsolt. 123,4.
  5. Hasonlatossá lettem a sírba szállókhoz; olyan vagyok, mint az erejevesztett ember.
  6. A holtak közt van az én helyem, mint a megölteknek, a kik koporsóban feküsznek, a kikrõl többé nem emlékezel, mert elszakasztottak a te kezedtõl.
  7. Mély sírba vetettél be engem, sötétségbe, örvények közé.
    Zsolt. 86,13., Zsolt. 141,7.
  8. A te haragod reám nehezedett, és minden haboddal nyomtál engem. Szela.
    Zsolt. 42,8.
  9. Elszakasztottad ismerõseimet tõlem, útálattá tettél elõttök engem; berekesztettem és ki nem jöhetek.
  10. Szemem megsenyvedett a nyomorúság miatt; kiáltalak téged Uram minden napon, hozzád + terjengetem kezeimet.
    Zsolt. 38,11., Zsolt. 143,6.
  11. Avagy a holtakkal teszel-é csodát? Felkelnek-é vajjon az árnyak, hogy dicsérjenek téged? Szela.
  12. Beszélik-é a koporsóban a te kegyelmedet, hûségedet a pusztulás helyén?
    Zsolt. 6,5.
  13. Megtudhatják-é a sötétségben a te csodáidat, és igazságodat a feledékenység földjén?
  14. De én hozzád rimánkodom, Uram, és jó reggel elédbe jut az én imádságom:
    Zsolt. 5,4.
  15. Miért vetsz el hát Uram engem, és rejted el orczádat én tõlem?
  16. Nyomorult és holteleven vagyok ifjúságomtól kezdve; viselem a te rettentéseidet, roskadozom.
  17. Általmentek rajtam a te búsulásaid; a te szorongatásaid + elemésztettek engem.
    Zsolt. 42,8., Zsolt. 88,18., Zsolt. 88,19.
  18. Körülvettek engem, mint a vizek egész napon; együttesen körülöveztek engem.
  19. Elszakasztottál tõlem barátot és rokont; ismerõseim a - setétség.

Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14, 15, 16, 17, 18, 19, 20, 21, 22, 23, 24, 25, 26, 27, 28, 29, 30, 31, 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 40, 41, 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 51, 52, 53, 54, 55, 56, 57, 58, 59, 60, 61, 62, 63, 64, 65, 66, 67, 68, 69, 70, 71, 72, 73, 74, 75, 76, 77, 78, 79, 80, 81, 82, 83, 84, 85, 86, 87, 88, 89, 90, 91, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100, 101, 102, 103, 104, 105, 106, 107, 108, 109, 110, 111, 112, 113, 114, 115, 116, 117, 118, 119, 120, 121, 122, 123, 124, 125, 126, 127, 128, 129, 130, 131, 132, 133, 134, 135, 136, 137, 138, 139, 140, 141, 142, 143, 144, 145, 146, 147, 148, 149, 150.