ZSOLTÁROK KÖNYVE
-
- A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.
- Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
Zsolt. 50,15.
- Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
- Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
Jób. 7,6.,
Jób. 7,7.
- Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
- Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
Jób. 19,20.
- Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
- Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
- Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
- Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
- A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
- Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
Zsolt. 109,23.
- De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre áll.
- Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
Jer. 29,10.,
Jer. 29,11.,
Dán. 9,25.
- Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
Ezsdr. 3,10.,
Ezsdr. 3,13.
- És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
Zsolt. 72,10.,
Zsolt. 72,11.
- Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
- Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
- Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
Zsolt. 126,1.,
Zsolt. 126,3.,
Jer. 23,7.,
Jer. 23,8.
- Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
- Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
Zsolt. 126,1.,
Zsolt. 126,3.
- Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
- Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
- Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
- Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
Zsolt. 102,14.,
Jer. 29,10.,
Jer. 29,11.
- Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
Zsolt. 8,4.
- Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
Zsid. 1,10.,
Zsid. 1,12.
- De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
- A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.
Jer. 33,6.,
Jer. 33,26.