ZSOLTÁROK KÖNYVE
- Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
Zsolt. 146,1.
- A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, + és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
1 Tim. 6,16.,
Ésa. 40,22.
- A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
Ésa. 18,2.
- A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
- Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
Zsolt. 24,2.
- Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
1 Móz. 1,9.,
1 Móz. 1,10.,
1 Móz. 7,19.,
1 Móz. 7,24.
- Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
1 Móz. 1,9.,
1 Móz. 8,1.,
1 Móz. 8,3.,
Jób. 37,4.,
Jób. 37,5.
- Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
- Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
Jób. 38,20.,
Jób. 38,21.,
Jer. 50,22.
- A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
- Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
- Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
- A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
Jób. 38,26.,
Jób. 38,27.
- A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
- És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé + teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
Péld. 31,6.,
Péld. 31,7.,
2 Sám. 14,2.
- Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
- A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
- A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
Péld. 30,24.,
Péld. 30,26.
- Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
1 Móz. 1,14.,
1 Móz. 1,16.
- Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
- Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
Ésa. 31,4.
- Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
- Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
- Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
Ésa. 6,3.
- Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
- Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
Jób. 25,13.,
Jób. 41,12.,
Jób. 41,33.
- Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
Zsolt. 145,15.
- Adsz nékik és õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
- Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
Jób. 34,14.,
Jób. 34,15.
- Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
- Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
Zsolt. 104,24.
- A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
2 Móz. 19,18.,
Zsolt. 18,8.
- Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
- Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
- Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!