Ennek a következő levélnek az írója "presbiternek" nevezi magát, amely egyházi elöljárót jelent (lásd 1Tim. 3,1). A név apostoli tekintélye és idős kora miatt illett Jánosra. Különben mindkét levél stílusa és tartalma az apostol evangéliumára és első levelére emlékeztet.
A levél címzettjei "a választott Úrnő és gyermekei". Nyilvánvalóan nem valamely keresztény matrónára és családjára kell gondolnunk, hanem képletesen az egyik kisázsiai egyházra és híveire. A szeretet apostola lelkükre köti a főparancs megtartását és a tévtanítókkal szemben a Krisztus tanításához való hűséget. Levelét élete vége felé írhatta Efezusban.