A második apostoli levél ugyanazoknak szól, mint az első (2Pt. 3,1). Időközben ugyanis tévtanítók léptek fel a kis-ázsiai egyházakban. Ezek a keresztény szabadság hangoztatásával szabados életet éltek és nem vették komolyan az apostol tanítását Krisztus második eljöveteléről (2Pt. 3,3-4). Először tehát komoly keresztény életre buzdítja híveit (1. fejezet), majd Isten súlyos ítéletére hívja fel a figyelmüket, mely a szabados életű tévtanítókat és követőiket éri (2. fejezet), vegül biztosítja őket Krisztus második eljöveteléről (3. fejezet).
Mivel Júdás apostol hasonló körülmények között írta levelét, a két irat között, különösen a tévtanítókról szóló részben, sok hasonlóság van. A szerző valószínűleg ismerte Júdás apostol levelét, amely korábban kelt.