Tesszalonikából az első levél elküldése után újabb hírek érkeztek: a fiatal egyház üldözése erősödött, de a hívek példás lelkierővel és állhatatos hittel helytálltak. Az üldözések hatására azonban a Krisztus második eljöveteléről szóló tanítást helytelen értelemben magyarázták, mintha Krisztus eljövetele már a küszöbön állna. Ennek a véleménynak a képviselői egy állítólagos jövendölésre, illetőleg az apostoltól származó szóbeli vagy levélben történt kijelentésre hivatkoztak (2Tessz. 2,2). Ez némelyeket belsőleg megzavart (2Tessz. 2,1-2), másoknál tétlenséget és állapotbeli kötelességeik elhanyagolását okozta (2Tessz. 3,6-12).
Ez a helyzet arra indította az apostolt, hogy egy második levelet írjon a tesszalonikai egyháznak. A levél első részében megcáfolja a Krisztus második eljövetelére vonatkozó téves tanítást (1-2. fejezet), a másodikban a tétlenségtől és a munkakerülő, rendetlen élettől óvja híveit (3. fejezet).
Ez a levél hamarosan az első után kelt, amikor Szilás és Timóteus még az apostol mellett volt Korintusban.