Pál apostol második levele a tesszalonikaiakhoz

Fejezetek: 1, 2, 3.

    Különböző intelmek

  1. Imádság az apostolért. Egyébként, testvérek, imádkozzatok értünk, hogy az Úr igéje terjedjen és dicsőségre jusson, mint nálatok is,
  2. s hogy megszabaduljunk a kellemetlen és gonosz emberektől. A hit ugyanis nem mindenkié.
  3. Az Úr azonban hűséges: ő megerősít titeket és megőriz a gonosztól.
  4. Bízom az Úrban, hogy megteszitek és meg is fogjátok tenni, amit meghagytunk.
  5. Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és Krisztus türelmére.
  6. Óvás a tétlenségtől. Urunk Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, hogy kerüljetek minden olyan testvért, aki rendetlen életet és, s nem követi, amit hagyományként tőlünk kapott.
  7. Tudjátok magatok is, hogyan kell minket követni. Hiszen nem éltünk köztetek rendetlenül.
  8. Senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy egyikteknek se legyünk terhére.
  9. Nem mintha nem lett volna jogunk rá, hanem hogy példát adjunk nektek követésünkre.
  10. Amikor ugyanis nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.
  11. Hallottuk ugyanis, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket.
  12. Az ilyeneknek meghagyjuk és buzdítjuk őket az Úr Jézus Krisztusban, hogy nyugodt munkával keressék kenyerüket.
  13. Ti pedig, testvérek, ne fáradjatok el a jócselekedetekben.
  14. Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben írt tanításnak, azt jegyezzétek meg, s kerüljétek társaságát, hadd eszméljen magára.
  15. De ne bánjatok vele mint ellenséggel, hanem feddjétek meg mint testvért.

    Befejezés

  16. A békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények közt békét. Az Úr legyen mindnyájatokkal.
  17. Itt a saját kezű köszöntésem: Pál. Minden levelet így írok alá: ez a kézírásom.
  18. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal. (Amen.)

Fejezetek: 1, 2, 3.

2. A kellemetlen és gonosz emberek a zsidók, akik mindenütt üldözik őt.

6-15. A tesszalonikaiak túlságosan sokat foglalkoztak Krisztus második eljövetelének kérdésével és ez lelki nyugtalanságot okozott köztük, elhanyagolták állapotbeli kötelességüket és tétlenségben éltek. Az Apostol fölhívja figyelmüket a munka kötelességére.