A katolikus levelek
A hét apostoli levelet, amelynek nem Pál a szerzője, már az őskeresztény időkben katolikus levelek néven foglalták össze. Az elnevezés értelme az, hogy ezek a levelek nem egy meghatározott egyháznak vagy személynek szólnak, mint általában Pál apostol levelei, hanem valamely nagyobb terület összes híveihez intézett körlevelek, s ilyen értelemben egyetemesek, katolikusok. Stílusuk és tartalmuk ugyan különböző, de mint nem Páltól származó leveleket, hamarosan egy kódexben gyűjtötték össze őket.
Sorrendjük ma a keleti egyház hagyománya szerint: Jakab levele, Péter két levele, János három levele és Júdás levele. Péter második levele, János második és harmadik levele és Júdás levele rövidségük és csekély dogmatikai jelentőségük miatt nem kerültek minden egyházban az Újszövetség szent iratai közé, a negyedik század folyamán azonban a zsinatokon általánossá vált meggyőződés alapján ezeket is felvették a Szentírás kánonjába.
Szent Jakab levele
A fiatalabb Jakab apostol Alfeusnak, másik nevén Kleofásnak volt a fia (Mt. 10,3). Édesányját Máriának hívták (Mt. 27,56), Jézus anyjának volt a nővére (rokona) és ott állt vele a kereszt alatt (Jn. 19,25). Jakabot tehát rokoni kapcsolat füzte Jézushoz, ezért az apostoli időkben szívesen hívták "az Úr testvérének" (Gal. 1,19; lásd Mk. 6,3). Az idősebb Jakab apostol már a negyvenes évek elején vértanúhalált szenvedett (ApCsel. 12,2), a fiatalabb Jakab azonban a jeruzsálemi egyház elöljárója lett és még két évtizeden keresztül általános tiszteletben kormányozta a palesztinai híveket. Pál Péterrel és Jánossal az egyház "oszlopának" nevezi (Gal. 2,9). Hegeszipposz történetíró a 2. században azt írja róla, hogy életszentsége miatt az "Igaz" melléknevet kapta és a zsidók előtt is nagy tiszteletben állott. A 62-ben fellángolt keresztényüldözés azonban őt sem kínélte: a jeruzsálemi templom tetejéről taszították le.
Levelét a "szórványban élő tizenkét törzsnek" címezte (Jak. 1,1), a tizenkét törzs azonban, amint a levélből kitűnik, a zsidóságból megtért keresztényeket jelenti. A szórványt sem szükséges a Palesztina határán kívül élőkre értenünk, jelentheti átvitt értelemben a hitetlenek közt élő Krisztushívőket (1Pt. 1,1). Jakab apostol értesült róla, hogy a palesztinai hívek közt különböző erkölcsi hibák és téves tanítások terjedtek el, lelkipásztori kötelességének érezte, hogy ebben az erkölcsi komolyságot és felelősségtudatot sugárzó levlében térítse őket a helyes útra.
Jakab apostol szembeállítja a mennyei bölcsességet az evilági bölcsességgel (Jak. 3,13-18). Levelének első részében az állhatatos türelemben, jótettekben és önfegyelemben megnyilvánuló igaz hit mennyei bölcsességéről beszél (Jak. 1,2-Jak. 3,12), a másodikban az emberi bűnöktől és szenvedélyektől irányított hamis bölcsességet ostorozza (Jak. 3,13-Jak. 5,6). Különös jelentősége van a jó cselekedetek értékéről (Jak. 2,14-26) és a betegek szentségéről (Jak. 5,14-15) szóló tanításnak.