Júdás apostol levele

Fejezetek: 1.

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Júdás, Jézus Krisztus szolgája és Jakab testvére, Istenben, az Atyában szeretett és a Jézus Krisztusban megőrzött meghívottaknak.
   
2. Bőségesen részesüljetek irgalomban, békében és szeretetben.
   
3. Bevezetés. Szeretteim! Mivel őszinte törekvésem, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek tartom, hogy ebben az írásban kérjelek titeket: harcoljatok a hitért, melyet a szentek egyszer s mindenkorra megkaptak.
   
4. Alattomban ugyanis befurakodtak közénk bizonyos emberek, akik ellen már régen meg van írva az ítélet: istentelenek, akik Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják és az egyedül uralkodót, Urunkat, Jézus Krisztust tagadják.
   
5. Óvás a hamis tanítástól. Figyelmeztetni akarlak titeket arra, bár mindezt jól tudjátok, hogy az Úr kiszabadította ugyan a népet Egyiptom földjéről, később azonban azokat, akik nem hittek, elpusztította.
   
6. Az angyalokat is, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lekóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken sötétségben tartja.
   
7. Szodoma és Gomorra, meg a szomszédos városok, amelyek paráználkodtak és természetellenes kívánságokat követtek, az örök tűz büntetésével szintén intő példaként állnak előttünk.
   
8. Ugyanígy ezek az álmodozók is megfertőzik a testet, megvetik a felsőbbséget és káromolják a meéltóságot.
   
9. Ezzel szemben még Mihály főangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel Mózes teste miatt vitatkozott és viaskodott, hanem azt mondta: "Büntessen téged az Úr!"
   
10. Ezek viszont gyalázzák mindazt, amit nem értenek, amit pedig, mint az oktalan állatok, ösztönösen tudnak, az romlásukat okozza.
    
11. Jaj nekik! Káin útján járnak, Bálám tévedése, a nyereség után törik magukat, és mint Koré a lázadásban, elvesznek.
    
12. Szégyenfoltok ők, akik lakomáikon tartózkodás nélkül lakmároznak és hizlalják magukat; széltől ide-oda kergetett esőtlen felhők; késő őszi, terméketlen, kétszer kiveszett, gyökerestől kitépett fák;
    
13. saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok; bolygó csillagok, akikre a sötét alvilág vár mindörökre.
    
14. Jövendölés a hamis tanítókról. Ezekről jövendölt Hénok, Ádám után a hetedik, amikor így szólt: "Látjátok, jön az Úr tízezernyi szentjével,
    
15. hogy itéletet tartson mindenki felett, és hogy megbüntesse az istentelenek minden gonoszságban véghezvitt cselekedetét és minden durva szót, amit az istentelen bűnösök ellene szóltak."
    
16. Ezek panaszkodó elégedetlenkedők, akik szenvedélyeiknek élnek, szájuk nagyzolóan beszél és haszonlesésből hízelegnek az embereknek.
    
17. Intelmek a híveknek. Ti azonban, szeretteim, gondoljatok a tanításra, melyet Urunk Jézus Krisztus apostolai hirdettek.
    
18. Megmondták nektek: az utolsó időben gúnyolódók jönnek, akik istentelen szenvedélyeiknek élnek.
    
19. Ezek azok, akik szakadást okoznak: érzékies emberek, akikben nincs Lélek.
    
20. Ti azonban, szeretteim, épüljetek szent hitetek alapjára. Imádkozzatok a Szentlélekben.
    
21. Tartsatok ki Isten szeretetében és várjátok Urunk Jézus Krisztus örök életet adó irgalmasságát.
    
22. Utasítsátok rendre a kétkedőket.
    
23. Másokat mentsetek meg és ragadjátok ki őket a tűzből. A többieken pedig könyörüljetek szent félelemmel, de utáljátok még a testük által megfertőzött ruhát is.
    
24. Befejezés. Neki azonban, akinek hatalma van, hogy titeket megőrizzen a bűntől és (Urunk Jézus Krisztus eljövetelekor) szeplőtelenül és örvendezéssel dicsőséges színe elé állítson:
    
25. neki, egyedül üdvözítő Istenünknek, Urunk Jézus Krisztus által, legyen tisztelet és dicsőség, uralkodés és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké. Amen.

4. A tévtanítók megkapják Istentől büntetésüket. Ezeket már előre jelezték az ószövetségi istenítéletek, melyekről a Júd.5-7. vers szól.

9. A zsidó hagyomány szerint Mózest az angyalok temették el ismeretlen helyen (MTörv. 34,5-7), hogy a zsidók esetleg bálványként ne tiszteljék bebalzsamozott holttestét. Az ördög ezt akarta, s e miatt viaskodott Mihály főangyallal. Ebből a hagyományból meríti az apostol érvét az átkozódás ellen. Ha a főangyal magára a gonosz szellemre sem mondott átkot, hanem Istenre hárította az ítéletet, micsoda büntetés vár a tévtanítókra, akik megvetik és káromolják a felsőbbséget! -- Origenesz szerint Júdás apostol az akkoriban sokat olvasott ,,Mózes mennybemenetele" című könyvet idézi.

14. Enok jövendölése nem található a Szentírás könyveiben, hanem a szájhagyományban maradt fönn. Egy Kr. e. 2. századból való apokrif iratban is szerepel ez a jövendölés, az apostol azonban a szájhagyományból vette át, ez tehát nem érv a levél sugalmazottsága ellen.

22-23. Az apostol kioktatja a hívőket, hogyan viselkedjenek az eltévelyedettekel. Aki még kétkedik, azt győzzék meg tévedéséről; aki elhatározta magát a hitehagyásra, azt minden igyekezettel mentsék meg; aki viszont már teljesen elpártolt, azzal szemben legyenek könyörülettel és részvéttel, de óvakodjanak káros hatásától.