SÁMUEL ELSÕ KÖNYVE
- És imádkozék Anna, és monda:
- Senki sincs olyan szent, mint az Úr, Sõt rajtad kivül senki sincs. Nincsen olyan kõszál, mint a mi Istenünk.
- Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen; Szátokból ne jõjjön kérkedõ szó, Mert mindentudó Isten az Úr, És a cselekedeteket õ ítéli meg.
- Az erõs kézíjjasokat megrontja, És a roskadozókat erõvel övedzi fel,
- A megelégedettek bérért szegõdnek el, Éhezõk pedig nem lesznek; S míg a magtalan hét gyermeket szül, A sok gyermekû megfogyatkozik.
- Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz.
- Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít, Megaláz s fel is magasztal;
- Felemeli a porból a szegényt, És a sárból kihozza a szûkölködõt, Hogy ültesse hatalmasok mellé, És a dicsõségnek székét adja nékik; Mert az Úré a földnek oszlopai, És azokra helyezé a föld kerekségét.
- Híveinek lábait megoltalmazza, De az istentelenek setétségben némulnak el, Mert nem az erõ teszi hatalmassá az embert.
- Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja, Mennydörög felettök az égben, Az Úr megítéli a földnek határait, Királyának pedig hatalmat ad, És felemeli felkentjének szarvát!
- Elméne ezután Elkéna Rámába az õ házához; a gyermek pedig az Úrnak szolgája lett Éli pap elõtt.
- Éli fiai azonban Béliál fiai valának, nem ismerék az Urat.
- És a papoknak ez vala szokásuk a néppel szemben: Ha mikor valaki áldozatot tesz vala, eljött a papnak szolgája, midõn a húst fõzték, és a háromágú villácska az õ kezében vala;
- És beüti vala a serpenyõbe, vagy üstbe, vagy fazékba, vagy edénybe, és mindent, a mit a villácskával kihúz, magának veszi el a pap. Így cselekesznek egész Izráellel, kik oda mennek Silóba.
- És minekelõtte a kövérét megáldoznák, eljön a papnak szolgája és azt mondja az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tõled fõtt húst, hanem csak nyerset.
- És ha az ember azt mondja néki: Hadd gyújtsák meg most a kövérét, azután vedd el, a mint lelked kívánja: akkor azt mondják vala: Semmiképen nem, hanem most adjad, mert ha nem, erõvel elveszem.
- Igen nagy volt azért az ifjaknak bûne az Úr elõtt, mert az emberek megútálják vala az Úrnak áldozatát.
- Sámuel pedig szolgál vala az Úrnak, mint gyermek, gyolcs efóddal körül övezve.
2 Móz. 28,6.,
2 Móz. 28,9.
- És anyja kicsiny felsõ ruhát csinált vala néki, és felvivé néki esztendõnként, mikor férjével felment az esztendõnként való áldozat bemutatására.
2 Móz. 28,31.
- És megáldá Éli Elkánát és az õ feleségét, és monda: Adjon az Úr néked magzatot ez asszonytól a helyett, a kiért könyörgött, és a kit az Úrnak kért. És haza menének.
- És meglátogatá az Úr Annát, ki az õ méhében fogada, és szült három fiút és két leányt. És a gyermek Sámuel felnevekedék az Úrnál.
- Éli pedig igen vén vala, és meghallá mindazt, a mit fiai cselekesznek egész Izráellel, és hogy az asszonyokkal hálnak, kik a gyülekezet sátorának nyílása elõtt szolgálnak.
2 Móz. 38,8.
- Monda azért nékik: Miért cselekesztek ilyen dolgot? Mert hallom a ti gonosz cselekedeiteket mind az egész néptõl.
- Ne tegyétek fiaim! mert nem jó hír az, melyet hallok; vétkessé teszitek az Úrnak népét.
- Ha ember embertársa ellen vétkezik, megítéli az Isten; de ha az Úr ellen vétkezik az ember, ki lehetne érette közbenjáró? De nem hallgatának atyjok szavára, mert az Úr meg akará õket ölni.
- A gyermek Sámuel pedig folytonosan növekedék és kedves volt mind az Úr, mind az emberek elõtt.
- És eljöve Istennek embere Élihez, és monda néki: Így szól az Úr: Nem jelentettem-é ki magamat atyád házának, midõn Égyiptomban a Faraó házában valának?
- És kiválasztám õt papnak Izráel minden nemzetségei közül magamnak, hogy áldozzon az én oltáromon; hogy füstölõ szert füstölögtessen, hogy az efódot elõttem viselje; és atyád házára bíztam Izráel fiainak minden tüzes áldozatait.
- Miért tapossátok meg az én véres áldozatomat és ételáldozatomat, melyet rendeltem e hajlékban? És te többre becsülöd fiaidat, mint engem, hogy magatokat hízlaljátok az én népem Izráel minden áldozatának elejével.
- Azért így szól az Úr, Izráelnek Istene, jóllehet megmondottam, hogy a te házad és atyádnak háza mindörökké én elõttem jár; de most, azt mondja az Úr, távol legyen tõlem, mert a kik engem tisztelnek, azoknak tisztességet szerzek, a kik azonban engem megútálnak, megutáltatnak.
2 Móz. 28,1.,
2 Móz. 28,43.,
4 Móz. 25,11.,
4 Móz. 25,13.
- Ímé, napok jõnek, és levágom a te karodat és atyád házának karját, hogy ne legyen vén ember a te házadban.
- És meglátod az Isten hajlékának szorongattatását, mind a helyett, a mi jót cselekedett volna Izráellel; és nem lészen vén ember a te házadban soha.
- Mindazonáltal nem fogok mindenkit kiirtani oltárom mellõl, te éretted, hogy szemeidet emészszem és lelkedet gyötörjem; de egész házadnépe férfikorban hal meg.
- És az legyen elõtted a jel, a mi következik két fiadra, Hofnira és Fineásra, hogy egy napon halnak meg mind a ketten.
- Támasztok azonban magamnak hûséges papot, ki kedvem és akaratom szerint cselekszik; és építek néki állandó házat, és az én felkentem elõtt fog járni mindenkor.
1 Kir. 2,27.,
1 Kir. 2,35.
- És lészen, hogy mind az, a ki megmarad a te házadból, eljön, hogy leboruljon elõtte egy ezüst pénzecskéért és egy darab kenyérért, és ezt mondja: ugyan helyezz el engem a papi tisztségek egyikébe, hogy ehessem egy falat kenyeret.