NÁHUM PRÓFÉTA KÖNYVE
Fejezetek: 1, 2, 3.
- Jaj a vérszopó városnak! Mindenestõl hazug és erõszakkal telve, és nem szûnik meg rabolni.
Ezék. 24,9.,
Hab. 2,12.
- Ostor-csattogás, kerék-zörgés zaja; dobogó ló, robogó szekér;
- Törtetõ lovag, kardok villogása, dárda villanása, sebesült tömegek, holtak sokasága, nincs számok az elesetteknek; megbotlanak hulláikban.
- A szép parázna sok paráznaságáért, a hitetésnek mesternõje miatt, a ki népeket ejtett meg paráznaságával, és nemzetségeket bûbájaival:
- Ímé, rád török, azt mondja a Seregek Ura, és orczádra fordítom ruhádnak alját, és népeknek mutatom meg meztelenségedet, és országoknak gyalázatodat.
Ésa. 47,3.
- Rútságot hányatok rád, és gyalázattal illetlek téged, és olyanná teszlek, mint a kit csudálnak.
- És mind, a ki meglát, elmenekül tõled, és ezt mondja: Epusztult Ninive! Ki bánkódik rajta? Hol keressek néked vígasztalókat?
- Avagy jobb vagy-é Nó-Amonnál, a mely a folyamoknál fekszik, vizek veszik körül; a melynek tenger a sáncza, tenger a kõfala?
- Kús volt erõssége meg Égyiptom, és száma sem volt annak. Puth és Libia is segítõid voltak;
- De ez is számkivetésbe, fogságba jutott; kisdedeik is falhoz verettek minden utcza sarkán; fõembereire sorsot vetettek, és nagyjait mind bilincsekbe verték.
- Te is megrészegedel, elfeledtté leszel; te is keresel majd menedéket a gyûlölködõ elõl.
Jer. 25,16.
- Minden erõsséged olyan, mint a zsenge gyümölcsû fügefa; ha megrázatnak, az evõ szájába hullnak.
- Ímé, a te néped asszonynép te benned, földednek kapui tárva kitárulnak gyûlölõidnek, tûz emészti meg záraidat!
- Meríts magadnak ostromhoz való vizet, javítsd erõsségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, javítsd a tégla-vetõt!
- Legott tûz emészt meg téged, fegyver irt ki téged, megemészt, mint a szöcske; szaporodjál bár, mint a szöcske, szaporodjál bár mint a sáska!
- Többen voltak kalmáraid, mint az égnek csillagai: a szöcske csapong és elrepül!
- Fejedelmeid mint a sáska, vezéreid mint a tücsök-raj; hideg idõkben gyepûkben tanyáz, napkeletkor pedig elrepül, és a helye sem tudható meg, hol volt.
- Szunnyadoznak pásztoraid, Assiria királya, feküsznek vitézlõ hõseid; néped a hegyeken széledez, és nincsen, a ki összegyûjtse.
Zsolt. 76,7.
- Nincs enyhítés a te sebedre, gyógyíthatatlan a te nyavalyád. A kik híredet hallják, mind tapsolnak feletted, mert kire nem hatott volna ki a te gonoszságod soha?
Fejezetek: 1, 2, 3.