JEREMIÁS SIRALMAI
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.
- Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
- A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
- Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
- Vizünket pénzért iszszuk, tûzifánkat áron kapjuk.
- Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
- Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
- Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
- Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökbõl.
- Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levõ fegyver miatt.
- Bõrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
- Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szûzeket Júda városaiban.
- A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
- Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek fahordásban botlanak el.
- A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
- Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
- Elestt a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
- Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
- A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
- Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékrõl nemzedékre!
Zsolt. 10,16.,
Jer. 10,10.
- Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú idõre?
- Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
Jer. 31,18.
- Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettéb!
Fejezetek: 1, 2, 3, 4, 5.