5. Fejezet Péter apostol első levele

  1. Végső intelem és az örök dicsőség reménye. A közöttetek élő előljárókat, mint magam is előljáró, Krisztus szenvedésének tanuja és egyben a jövőben föltáruló dicsőségének is részese,
  2. kérem, legeltessétek Isten rátok bízott nyáját: viseljétek gondját, ne kényszerűségből, hanem önként, Istenhez híven: ne haszonlesésből, hanem odaadással;
  3. ne zsarnokoskodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak mintaképei (jó szívvel).
  4. S ha megjelenik majd a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.
  5. Ti pedig fiatalabbak, fogadjatok szót az előljáróknak. Egymással szemben mindnyájan alázatosságot öltsetek magatokra, mert Isten a kevélyekkel szembeszáll, az alázatosaknak viszont kegyelmet ad.
  6. Alázkodjatok csak meg Isten súlyos keze alatt, hogy annakidején fölmagasztaljon titeket.
  7. Minden aggságos gondot hagyjatok rá, mert ő gondot visel rátok.
  8. Óvatosak és éberek legyetek. Ellenségtek, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül, keresve, kit nyeljen el.
  9. Szálljatok vele szembe keményen a hit erejével, hiszen tudjátok, hogy testvéreiteket szerte a világon ugyanez a szenvedés éri.
  10. Isten pedig, minden kegyelemnek szerzője, aki rövid szenvedéstek után (Jézus) Krisztusban örök dicsőségre hívott meg titeket, maga tesz rá alkalmassá, maga erősít és szilárdít meg.
  11. Neki legyen (dicsőség és) hatalom mindörökkön-örökké. Amen.

    Befejezés

  12. Ezt írtam nektek röviden Szilvánusz által, akit hűséges testvéreteknek tartok. Figyelmeztetlek titeket és tanusítom, hogy Isten igazi kegyelme az, amely mellé álltatok.
  13. Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni egyház, valamint fiam, Márk.
  14. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Kegyelem mindnyájatokkal, akik (Jézus) Krisztusban vagytok. (Amen.)

1. Az elöljárók a mai püspököket és papokat jelentik (1Tim. 3,1). Az apostol különbséget tesz az elöljárók és a nyáj között, ami világosan mutatja, hogy kezdettől fogva megvolt az egyházi rend.