5. Fejezet Péter apostol első levele
- Végső intelem és az örök dicsőség reménye. A közöttetek élő előljárókat,
mint magam is előljáró, Krisztus szenvedésének tanuja és egyben a jövőben
föltáruló dicsőségének is részese,
- kérem, legeltessétek Isten rátok bízott nyáját: viseljétek gondját, ne
kényszerűségből, hanem önként, Istenhez híven: ne haszonlesésből, hanem
odaadással;
- ne zsarnokoskodva a választottak fölött, hanem mint a nyájnak mintaképei (jó
szívvel).
- S ha megjelenik majd a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan
koszorúját.
- Ti pedig fiatalabbak, fogadjatok szót az előljáróknak. Egymással szemben
mindnyájan alázatosságot öltsetek magatokra, mert Isten a kevélyekkel
szembeszáll, az alázatosaknak viszont kegyelmet ad.
- Alázkodjatok csak meg Isten súlyos keze alatt, hogy annakidején fölmagasztaljon
titeket.
- Minden aggságos gondot hagyjatok rá, mert ő gondot visel rátok.
- Óvatosak és éberek legyetek. Ellenségtek, az ördög, mint ordító oroszlán jár
körül, keresve, kit nyeljen el.
- Szálljatok vele szembe keményen a hit erejével, hiszen tudjátok, hogy
testvéreiteket szerte a világon ugyanez a szenvedés éri.
- Isten pedig, minden kegyelemnek szerzője, aki rövid szenvedéstek után (Jézus)
Krisztusban örök dicsőségre hívott meg titeket, maga tesz rá alkalmassá, maga
erősít és szilárdít meg.
- Neki legyen (dicsőség és) hatalom mindörökkön-örökké. Amen.
Befejezés
- Ezt írtam nektek röviden Szilvánusz által, akit hűséges testvéreteknek tartok.
Figyelmeztetlek titeket és tanusítom, hogy Isten igazi kegyelme az, amely mellé
álltatok.
- Köszönt titeket a veletek együtt kiválasztott babiloni egyház, valamint fiam,
Márk.
- Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával. Kegyelem mindnyájatokkal, akik
(Jézus) Krisztusban vagytok. (Amen.)
1. Az elöljárók a mai püspököket és papokat jelentik (1Tim. 3,1). Az apostol különbséget tesz az elöljárók és a nyáj között, ami világosan mutatja, hogy kezdettől fogva megvolt az egyházi rend.