4. Fejezet Pál apostol első levele a tesszalonikaiakhoz
Intések és tanítások.
- Istennek tetsző élet. Egyébként, testvérek, kérünk és intünk
titeket az Úr Jézusban: Amint tőlünk tanultátok, hogyan kell Istennek
tetsző életet élnetek, úgy is éljetek, hogy egyre előbbre haladjatok.
- Hiszen tudjátok, hogy az Úr Jézus nevében milyen utasításokat adtunk
nektek. Isten akarata ugyanis az, hogy szentekké legyetek.
- Tartózkodjatok a paráznaságtól.
- Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, s ne
szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az
Istent.
- Senki üzletkötésben meg ne károsítsa és meg ne csalja testvérét mert
az Úr megtorolja mindezt, amint már előbb megmondtuk és szentül
állítottuk.
- Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott minket, hanem szentségre.
- Aki tehát ezeket megveti, nem embert vet meg, hanem az Istent, aki
ránk árasztotta Szentlelkét.
- Felebaráti szeretet. A testvéri szeretetről nem szükséges írnom
nektek, hiszen Isten maga oktatott ki, hogy szeressétek egymást.
- Sőt gyakoroljátok is egész Macedóniában minden testvérrel szemben. Ám
arra kérünk testvérek, hogy gyarapodjatok is benne.
- Igyekezzetek békében élni törődjetek a magatok dolgával, dolgozzatok
saját kezetekkel, amint meghagytuk nektek.
- Viselkedjetek tisztességesen a kívülállókkal szemben és ne szoruljatok
rá senkire.
- Az elhúnytak sorsa. Nem akarjuk testvérek, hogy az elhúnytak
felől tájékozatlanok legyetek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek
akiknek nincs reményük.
- Ha Jézus, mint ahogy hisszük meghalt és feltámadt, akkor Isten azokat
is, akik Jézusban húnytak el, vele együtt feltámasztja.
- Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr
eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhúnytakat.
- A parancsszóra, a főangyal kiáltására, Isten harsonazengésére az Úr
maga száll le a mennyből, s először a Krisztusban elhúnytak támadnak
fel.
- Azután mi élők akik megmaradtunk, a felhőkön velük együtt
elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így mindenkor az Úrral
leszünk.
- Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással.
13-18. Szent Pál figyelmezteti a tesszalonikaiakat, hogy ne aggódjanak és ne bánkódjanak túlságosan az elhunytak miatt, mint a pogányok, hiszen az Úr második eljövetele alkalmával dicsőségben és örökre egyesülnek velük. Akiket Krisztus eljövetele életben talál, nem dicsőülnek meg a már meghalt hívek előtt, mert előbb a holtak támadnak föl, s csak utána következik a dicsőség. - A Pápai Szentírás-bizottság 1915 junius 18-i döntése szerint ezeket a verseket nem kell úgy értelmezni, hogy az Apostol önmagát és olvasóit azok közé számítja, akik megérik Krisztus dicsőséges eljövetelét.