5. Fejezet Pál apostol első levele Timóteushoz

  1. Magatartás az idősekkel szemben. Az idősebb férfit ne korhold, hanem csak figyelmeztesd, mint atyádat, a fiatalabbat, mint testvéredet;
  2. az idősebb nőt, mint anyádat, a fiatalabbat, mint nővéredet, egészen tiszta érzülettel.
  3. Tiszteld az özvegyeket, ha valóban özvegyek.
  4. Ha pedig valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk iránt teljesítsék kötelességüket és szüleik iránt róják le, amivel tartoznak nekik, mert ez kedves az Isten előtt.
  5. Aki valóban özvegy és magára hagyott, bízzék az Istenben, s kitartóan imádkozzék és könyörögjön éjjel-nappal.
  6. Ha ugyanis feslett életet él, élve is halott.
  7. Kösd a szívükre ezt, hogy feddhetetlenek legyenek.
  8. Aki pedig övéinek, főképp háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, s rosszabb a hitetlennél.
  9. Az özvegyek sorába csak olyan kerüljön, aki legalább hatvanéves, és csak egy férfinak volt a felesége.
  10. Legyen közismert, hogy jó cselekedetekben élt: gyermekeket nevelt, gyakorolta a vendégszeretetet, mosta a szentek lábát, segített a bajbajutottakon, és más jó cselekedeteknek szentelte magát.
  11. A fiatalabb özvegyeket azonban utasítsd el, mert amikor Krisztus ellenére erőt vesz rajtuk az érzékiség, férjhez akarnak menni,
  12. s mivel így az első hűséget megszegik, elmarasztaló ítéletet vonnak magukra.
  13. Azonkívül rászoknak arra, hogy tétlenül házról házra járjanak, de nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, kíváncsiskodnak s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség sincs.
  14. Azt kívánom tehát, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék családjuk gondját, s az ellenfélnek ne adjanak alkalmat a megszólalásra.
  15. Némelyek ugyanis visszaszegődnek a sátánhoz.
  16. Ha pedig valamely hívő asszonynál özvegyek laknak, viselje gondjukat, hogy ne legyenek az egyház terhére, s az segíteni tudjon a magukra hagyott özvegyeken.
  17. A presbiterek. Az elöljárók, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az igehirdetésben és a tanításban fáradnak.
  18. Az Írás ugyanis ezt mondja: ^ÓCséplő ökörnek ne kösd be a száját.^Ô Továbbá: ^ÓMegérdemli a munkás a maga bérét.^Ô
  19. Elöljáró ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három személy tanúságára.
  20. A vétkeseket mindenki előtt fedd meg, hogy a többi is elrettenjen.
  21. Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra kérlek, tartsd meg mindezt előítélet nélkül, s részrehajlásból semmit se tégy.
  22. Kezed elhamarkodva föl ne tett senkire, s idegen bűnben ne legyen részed. Őrizd magad tisztán!
  23. Ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori gyöngélkedésed miatt igyál egy kis bort is.
  24. Némely ember vétke nyilvánvaló már az ítélet előtt is, másoké viszont csak utána derül ki.
  25. Éppígy a jótett is nyilvánvaló, de ha még nem volna nyilvánvaló, nem maradhat elrejtve.
9-10. Itt olyan özvegyekről van szó, akiket az Egyház a betegek, árvák és a szegények gondozására választott ki (1Tim. 3,11).

11-12. Az egyházi szolgálatra kiválasztott özvegyeket úgy tekintették, mint akik Krisztusnak vannak szentelve. Valószínűleg fogadalmat is tettek. Mivel a fiatalabb özvegyek szívesen kötöttek második házasságot, ha alkalom nyílott rá, szent Pál nem engedi fölvételüket. 18.Szám. 25,4; Lk. 10,7.

22. Az Apostol itt a püspök, a papok és a diákonusok szenteléséről beszél, mely kézföltétel által történt (1Tim. 4,14).