3. Fejezet Pál apostol második levele a korintusiakhoz

    Az apostoli küldetés jelentősége

  1. A küldetés nagysága. Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk - mint némelyek - hozzátok szóló vagy tőletek eredő ajánlólevélre?
  2. Ti vagytok ajánlólevelünk, szívünkbe írva. Ismeri és olvassa azt minden ember,
  3. mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira.
  4. Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered.
  5. Nem mintha saját erőnkből képesek volnánk valamit is kigondolni magunkról, hiszen képességünk Istentől származik.
  6. Ő tett minket alkalmassá arra, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a Léleké. Hiszen a betű öl, a Lélek pedig éltet.
  7. Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcába, arcának múló ragyogása miatt,
  8. hogyan ne lenne sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
  9. Ha ugyanis már annak szolgálata is dicsőséges, ami ítéletre vezet; mennyivel jobban bővelkedik dicsőségben a megigazulás szolgálata?
  10. Sőt, ami ott dicsőséges, ennek túláradó dicsőségéhez képest nem is dicsőséges.
  11. Ha ugyanis már a mulandó olyan dicsőséges, mennyivel inkább lesz dicsőséges a maradandó!
  12. Az apostoli bátorság. Mivel tehát ilyen a reményünk, teljes nyíltsággal szólunk,
  13. nem úgy mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét.
  14. Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig ugyanaz a lepel borítja az Ószövetséget, amikor olvassák, és rajta is marad, mivel csak Krisztusban tűnik el.
  15. Sőt mind a mai napig, amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre,
  16. de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a lepel.
  17. Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
  18. Mi pedig mindnyájan födetlen arccal szemléljük az Úr dicsőségét és e szemléletében fokról fokra az ő képmásává változunk át az Úr Lelke által.
1-18. Az Apostolnak nincs szüksége emberi elismerésre. Apostoli küldetését Istentől kapta. Hivatása az Ószövetséggel szemben örökérvényű és nem a törvény holt betűje többé, hanem Krisztus Szentlelke által az ember belső megigazulása (1-11). Az apostolok tehát nyíltan szemlélik és hirdetik a föltámadt Krisztus dicsőségét, mert szolgálatuk örökérvényű. Mózes viszont az Ószövetség mulandóságának jelzésére eltakarta arcát.