4. Fejezet Pál apostol második levele a korintusiakhoz

  1. Az igazság hirdetése. Mivel Isten irgalmából ilyen szolgálatunk van, nem veszítjük el bátorságunkat.
  2. Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem élünk álnokságban és nem hamisítjuk meg Isten igéjét, hanem nyíltan hirdetjük az igazságot és ezzel rábízzuk magunkat minden ember lelkiismeretére Isten előtt.
  3. Ha evangéliumunk mégis el van takarva, azok előtt van eltakarva, akik elvesznek.
  4. Ezeknek a hitetleneknek e világ istene elvakította értelmüket, hogy ne ragyogjon számukra a Krisztusnak, Isten képmásának dicsőségéről szóló evangélium világossága.
  5. Mi ugyanis nem önmagunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint Jézus kedvéért szolgátokat.
  6. Isten ugyanis, aki azt mondta: "A sötétségből támadjon fény", világosságot támasztott a mi szívünkben is, hogy fölragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán.
  7. Isten ereje az emberi gyöngeségben. Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk.


  8. Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak,
    bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk,
  9. üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk,
    földre terítenek, de el nem pusztulunk,
  10. testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen,
    hogy Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.


  11. Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön.
  12. Bennünk tehát a halál működik, bennetek pedig az élet.
  13. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a szelleme él bennünk, mint amiről írva van: "Hittem, azért szólaltam meg", mi is hiszünk, s azért beszélünk.
  14. Hiszen tudjuk, hogy aki az Úr Jézust föltámasztotta, Jézussal minket is föltámaszt és veletek együtt elébe állít.
  15. Mindez értetek történik. Minél bővebben árad ugyanis a kegyelem, annál bővebben áradjon túl a hálaadás Isten dicsőségére.
  16. Ezért nem veszítjük el bátorságunkat, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul.
  17. Pillanatnyi, könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számunkra.
  18. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis ideig tartó, a láthatatlan viszont örök.
1-18. Az Apostol bátor nyíltsággal hirdette az evangéliumot, mely Krisztus istenemberi személyéről és megváltó művéről szól. Az Úr megdicsőült alakja Isten dicsőségét, vagyis fölséges isteni mivoltát és üdvözítő szeretetét nyilatkoztatta ki a híveknek (1-4). Pál állandó üldöztetésben él, de szenvedései arra segítik, hogy egyre bensőségesebben egyesüljön az Úr megváltó szenvedésével és halálon győzedelmeskedő isteni életével (7-12). A megpróbáltatások közt a jövendő föltámadás hite (13-14) és az örök élet reménye (15-18) erősíti meg.

6. Ter. 1,3.

13. Zsolt. 115,1.