9. Fejezet Pál apostol második levele a korintusiakhoz

1. A jótékonyság áldásai. A szenteknek szóló gyűjtésről fölösleges tovább írnom.
   
2. Hiszen ismerem készségteket és ezért dicsekszem is veletek a makedónok előtt. Tavaly óta Achája is készen áll és buzgóságtok sokakat föllelkesített.
   
3. Mindamellett elküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem, amint mondtam, készen álljatok.
   
4. Különben, ha makedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, hát még ti.
   
5. Ezért láttam szükségesnek, hogy rávegyem a testvéreket, menjenek előre hozzátok és gyűjtsék össze a megígért adományt. Remélem, hogy bő adomány vár, s nem sovány alamizsna.
   
6. Annyi bizonyos: "Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven is arat."
   
7. Mindenki úgy adjon, amint eltökélte magában, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti.
   
8. Isten ugyanis elég hatalmas ahhoz, hogy minden adományt bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel teljesen ellátva, készen legyetek minden jótettre.
   
9. Hiszen ezt olvassuk az Írásban:
   "Bőségesen adakozik a szegényeknek,
   nagylelkűsége örökre megmarad."
   
10. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret is táplálékul, megsokasítja vetésteket és megszaporítja igaz életetek termését,
    
11. hogy mindig gazdagon teljék minden bőkezűségre, amely általunk hálaadásra indít az Isten iránt.
    
12. Ez a jótékonyság ugyanis nemcsak a szentek szükségletét elégíti ki, hanem Isten iránt őszinte hálára indít.
    
13. Ha kitartotok a jótékonyságban, Istent magasztalják érte, mert engedelmesen megvallottátok Krisztus evangéliumát és bőkezűségtek által kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel fönnálló közösséget.
    
14. Imádkozni is fognak értetek és vágyakozni fognak utánatok, mivel Isten kegyelme oly bőségesen áradt rátok.
    
15. Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért.