1. Fejezet Pál apostol második levele Timóteushoz

Bevezetés

1. Címzés és apostoli üdvözlet. Pál, Isten akaratából a Krisztus Jézusban való élet hirdetésére Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának.
   
2. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától és Urunktól, Krisztus Jézustól.
   
3. Hálaadás. Hálát adok Istennek, akinek, mint őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok, és éjjel-nappal szüntelen megemlékezem rólad imádságaimban.
   
4. Ilyenkor könnyeidre gondolva szeretnélek látni, hogy öröm töltsön el.
   
5. Eszembe jut ugyanis őszinte hited, amely előbb nagyanyádban Loiszban, majd anyádban Eunikében élt, és biztosan tudom, hogy benned is él.
   

   Hűség az Úr szolgálatában

6. Az evangélium bátor hirdetése. Ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézfeltételem által benned van.
   
7. Hiszen Isten nem a félénkség lelekét, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.
   
8. Ne szégyelld tehát az Urunk mellett szóló tanúságtételt, sem engem, aki fogoly vagyok érte, hanem, Isten erejében bízva, viseld el a szenvedéseket velem együtt az evangéliumért.
   
9. Hiszen megmentett minket és szent hivatással meghívott, nem ugyan tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelme által, melyet Krisztus Jézusban örök idők előtt adott nekünk.
   
10. Ez most Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által nyilvánvalóvá is lett: ő legyőzte a halált, s az evangélium által felragyogtatta a halhatatlan életet.
    
11. Ennek hirdetője, apostola és tanítója lettem én.
    
12. Ezért szenvedtem ezt is, de nem szégyenlem, mert tudom, kinek hiszek és meg vagyok győződve, hogy a rám bízott javakat ő megőrzi addig a napig.
    
13. Az az üdvös tanítás legyen példaképed, anelyet Krisztus Jézusban hittel és szeretettel hallottál tőlem.
    
14. Őrizd meg a rád bízott javakat a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.
    
15. Tudod, hogy az ázsiaiak mind cserbenhagytak, köztük Figellosz és Hermogenész is.
    
16. Könyörüljön az Úr Onéziforosz csaladján, mert sokszor megvendégelt és nem szégyellte bilincseimet,
    
17. sőt Rómába érve szorgosan kutatott utánam és meg is talált.
    
18. Adja meg neki az Úr, hogy azon a napon irgalmasságra találjon Istennél. Hogy pedig Efezusban milyen szolgálatot tett nekem, te tudod legjobban.

18. Oneziforusz meghalt. Az Apostol ezzel a fohásszal is tanítja, hogy "szent és üdvös dolog imádkozni a holtakért, hogy bűneiktől megszabaduljanak".