14. Fejezet Az Apostolok Cselekedetei

1. Ikónium, Lisztra és Derbé. Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába tértek be, s olyan eredménnyel prédikáltak, hogy zsidók és pogányok tömegesen fogadták be a hitet.
   
2. A hitetlen zsidók azonban fölkeltették a pogányok rosszindulatát testvéreikkel szemben.
   
3. Mégis hosszabb ideig ott maradtak, bátran szólva az arról, aki maga tett bizonyságot kegyelmet hirdető tanítása mellett azzal, hogy általuk csodajeleket művelt.
   
4. A város lakóssága két pártra szakadt, mivel némelyek a zsidókkal, mások pedig az apostolokkal tartottak.
   
5. Végül a pogányok, valamint a zsidók vezetőikkel együtt támadásra készültek, hogy bántalmakkal illessék és megkövezzék őket.
   
6. Ők azonban megtudták ezt és elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába és Derbébe, s ezek környékére.
   
7. Ott hidették az evangéliumot.
   
8. Lisztrában élt akkor egy ember, aki nem tudott a lábára állni. Béna volt ugyanis születésétől fogva és még soha egy tapodtat sem tett.
   
9. Ez hallgatta Pál beszédét, ő pedig rá tekintett és látta rajta, hogy elegendő hite van arra, hogy meggyógyuljon.
   
10. Hangosan rákiáltott tehát: "Állj egyenesen a lábadra!" Az talpra ugrott és járni kezdett.
    
11. Mikor a tömeg látta, bogy Pál mit művelt, likaóniai nyelven fölkiáltott: "Istenek szálltak le hozzánk emberi formát öltve!"
    
12. Barnabást Jupiternek nevezték el, Pált pedig, minthogy ő vitte a szót, Merkúrnak.
    
13. Sőt a város előtt álló Jupiter-templom papja bikákat és koszorúkat hozatott a kapuk elé, és a tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni.
    
14. Amint Barnabás és Pál apostol meglátta ezt ruhájukat megszaggatva a tömeg közé rohantak.
    
15. "Emberek, mit csináltok? - kiáltották. Mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, s éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól térjetek meg az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta, s mindazt, ami csak bennük van.
    
16. Ő az előző korszakban megengedte, hogy a pogányok mind a maguk útját kövessék.
    
17. Bár akkor sem maradt bizonyíték nélkül, mert jót cselekedett: az égből esőt és termékeny időt küldött számotokra, s bőven adott eledelt és szívderítő italt."
    
18. Még ezekkel a szavakkal is alig bírták lecsillapítani a tömeget, hogy áldozatot ne mutasson be nekik.
    
19. Néhány zsidó azonban utánuk jött Antióhiából és Ikóniumból. Ezek a nép megnyerése után megkövezték Pált, majd abban a hitben, hogy meghalt, a városon kívülre vonszolták.
    
20. De mikor a tanítványok köréje gyűltek, fölkelt és bement a városba. Másnap aztán Barnabással együtt útrakelt Derbébe.
    
21. Ebben a városban is hirdették az evangéliumot és sok tanítványt toboroztak.
    
22. Az első missziós körút betejezése. Ezután visszafordultak Lisztrába, Ikóniúmba és Antióhiába.
    
23. Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, buzdították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert "sok viszontagságon át kell bemennünk az Isten országába."
    
24. Minden egyház élére preszbitereket rendeltek és végül imádság és böjt között az Úr oltalmába ajánlották őket, akinek hívei lettek.
    
25. Piszidián keresztülhaladva Pamfíliába jutottak,
    
26. majd pergei igehirdetésük után lementek Attáliába.
    
27. Innét aztán Antióhiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmének ajánlva a most elvégzett munka teljesítésére rendelték őket.
    
28. Megérkezésük után összehívták az egyházat és elbeszélték, mi mindent tett velük az Isten, s hogyan tárta föl a pogányok előtt a hit kapuját.
    
29. Ezután jóideig a tanítványok körében tartózkodtak.

7. Lisztra városa Ikóniumtól délre, hat óra járás, Derbé további tízórányira délkeletre.

12. A magas termetű Barnabást a görög-római mítosz főistenének, Zeusznak (Jupiter) nézték, az alacsonyabb Pált pedig, mivel ő vitte a szót, Jupiter tolmácsának és kísérőjének, Hermésznek (Merkúr).

23. A presbiterek itt már elsősorban nem az egyházak idősebb tagjai, hanem azok az egyházi emberek, akik az istentiszteletet vezették és a híveket oktatták.

24. Attália kikötőváros Pergétől délnyugatra.