24. Fejezet Az Apostolok Cselekedetei

1. A zsidók vádat emelnek az Apostol ellen. Öt nap mulva Ananiás fôpap néhány vén és egy ügyvéd, Tertullusz kiséretében leutazott, s jelentkezett a helytartó elôtt, hogy vádat emeljen Pál ellen.
   
2. Ennek elôvezetése után hozzálátott a vád elôadásához: "A te gondoskodásod folytán tökéletes nyugalomban élünk és sok dologban javulás állt be ennek a népnek életében.
   
3. Ezt mindig és mindenütt hálás lélekkel ismerjük el, kegyelmes Félix.
   
4. De hogy hosszasabban föl ne tartóztassalak, kérlek, kegyeskedj szokásod szerint röviden meghallgatni minket. Meggyôzödtünk arról, hogy ez hitvány ember:
   
5. Az egész földkerekségen lázadást szít az összes zsidók közt és a názáretiek felekezetének ô áll az élén.
   
6. Sôt a templomot is meg akarta szentségteleníteni, s ezért elfogtuk.
   
7. (Törvényünk szerint akartunk fölötte itélkezni, de Liziász ezredes karhatalommal kiragadta ôt kezünkbôl, s elrendelte, hogy vádlói eléd járuljanak.)
   
8. Hallgasd ki, tôle megtudhatod, hogy mi az igazság mind e vádpontjainkkal kapcsolatban."
   
9. A zsidók is erôsítgették, hogy minden így van.
   
10. A helytartó ekkor intett Pálnak, hogy fölszólalhat. "Tudom, hogy sok esztendeje szolgáltatsz igazságot ennek a népnek, kezdte ô beszédét, ezért hát nyugodt lélekkel adom elô védekezésemet.
    
11. Meggyôzôdhetsz arról, hogy nincs tizenkét napja, hogy Jeruzsálembe érkeztem imádkozni.
    
12. Nem is találtak úgy rám a templomban vagy a zsinagógában, de meg a városban sem, hogy valakivel veszekedtem volna vagy csôdületet idéztem volna elô.
    
13. Az ellenem emelt vádakat sem tudják elôtted bizonyítani.
    
14. Azt azonban megvallom neked, hogy atyáim Istenét a szerint a tanítás szerint szolgálom, amelyet ôk eretnekségnek mondanak, de hiszek mindabban, ami meg van írva a törvényben és a prófétákban.
    
15. Istenbe vetett reménnyel hiszem, hogy az igazak és a gonoszok föl fognak támadni. Ezt különben ôk maguk is várják.
    
16. Ezért magam is törekszem, hogy lelkiismeretem mindig feddhetetlen legyen Isten és az emberek elôtt.
    
17. Több év elmúlta után azért jelentem meg, hogy alamizsnát hozzak népemnek, áldozatot mutassak be (és fogadalmat teljesítsek.)
    Róm. 15,25-26.
18. Ez alkalommal találtak rám megtisztulásom után a templomban, de nem tömeggel vagy zavart keltve.
    
19. Mondja meg az a pár ázsiai zsidó, akinek meg kellett volna jelennie elôtted, hogy vádat emeljen, ha valami panasza van ellenem,
    
20. vagy akár ezek maguk, hogy találtak-e bennem valami gonoszságot, mikor a fôtanács elôtt álltam?
    
21. Talán csak nem abban az egyetlen mondatban, amit köztük állva kiáltottam: A holtak föltámadásának ügyében állok ma itélôszéketek elôtt?"
    
22. Félix ekkor elutasította ôket, mert sok mindent tudott a tanításról. "Majd ha Liziász ezredes ideérkezik, mondta, akkor fogok ügyetekben döntést hozni."
    
23. A századosnak pedig azt az utasítást adta, hogy tartsa ôrizetben, de hagyja nyugton és ne akadályozzon meg senkit ismerôsei közül, ha szolgálatára akar lenni.
    
24. A pör elnyújtása. Néhány nap mulva Félix zsidó feleségével, Druzillával együtt megjelent, hivatta Pált és meghallgatt ôt a Jézus Krisztusban való hitrôl.
    
25. Mikor azonban az igazsagosságról, az önmegtartóztatásról és a jövendô életrôl kezdett el magyarázni, Félix megrettenve közbeszólt: "Most csak menj, megfelelô idôben majd hivatni foglak."
    
26. E mellett azt is remélte, hogy Páltól pénzt tud majd kizsarolni. Éppen ezért gyakran hivatta és elbeszélgetett vele.
    
27. Két év mulva azután Félixnek Porciusz Fesztusz lett az utódja. Mivel pedig a zsidók kedvében akart járni, Pált a fogságban hagyta.

17. Az apostol az elszegényedett jeruzsálemi hívek javára Kis-Ázsiában és Görögországban gyűjtött (lásd Róm. 15,25-26).

24. Druzilla I. Heródes Agrippa királynak a leánya, mint elvált asszony lett Antóniusz Félix harmadik felesége.

27. Porciusz Fesztusz 60-62-ig volt Júdea helytartója.