1. Fejezet Pál apostol levele a filippiekhez
Bevezetés
- Címzés és apostoli üdvözlet. Pál és Timóteus, Krisztus Jézus
szolgái, a Filippiben élő összes szenteknek, az elöljárókkal és
diákonusokkal együtt.
- Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és az Úr Jézus
Krisztustól.
- Hálaadás és könyörgés. Hálát adok Istennek, valahányszor rátok
gondolok,
- és mindig, minden imádságomban örömmel könyörgök mindnyájatokért,
- mivel az első naptól mindmáig részt vettetek (Krisztus) evangéliumának
munkájában.
- Bízom abban, hogy aki megkezdte bennetek a jót, be is fejezi Krisztus
Jézus napjáig.
- Méltányos is, hogy így gondolkodjam mindnyájatokról, mert szívembe
zártalak titeket, akik osztoztok kegyelmemben, akár bilincsben vagyok,
akár az evangéliumot védelmezem és megerősítem.
- Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus
szeretetében.
- Könyörgök is azért, hogy szeretetetek mindjobban gazdagodjék helyes
ismeretben és teljes megértésben,
- hogy el tudjátok bírálni mi a helyes. Akkor tiszták és kifogástalanok
lesztek Krisztus napjára,
- és bővelkedni fogtok az igaz élet Jézus Krisztus által szerzett
gyümölcseiben Isten dicsőségére és dicséretére.
Tájékoztatás az apostoli munkáról
- A római misszió. Tudomásotokra akarom hozni, testvérek, hogy
helyzetem javára vált az evangéliumnak.
- Az egész császári testőrségben és máshol is köztudomású lett, hogy
bilincseimet Krisztusért viselem.
- A testvérek közül az Úrban, bilincseimen felbuzdulva, egyre bátrabban
és félelem nékül merik hirdetni Isten igéjét.
- Némelyek ugyan féltékenykedve és kételkedve hirdetik Krisztust, mások
azonban jó szándékkal.
- Ezek szeretetből, mert tudják, hogy küldetésem az evangélium védelmére
szól,
- amazok viszont vetélkedésből, s nem tiszta szándékkal hirdetik
Krisztust,
- abban a hiszemben, hogy bilincseimben keserűséget szereznek nekem. De
mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék, bármi módon, akár érdekből,
akár őszinte szándékkal. Én örülök neki, és ezután is örülni fogok.
- Az apostol helyzete. Tudom ugyanis, hogy ez, imádságtok által
és Jézus Krisztus Lelkének segítségével, üdvösségemre válik.
- Abban bízom és remélek, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan
megmondom, hogy Krisztus mint mindig, most is megdicsőül testemben
-akár életemben, akár holtomban.
- Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.
- Ha viszont tovább kell élnem, az termékeny munkát jelent. Nem tudom
hát mit válasszak.
- Kettő közt vívódom: szertnék megszabadulni, hogy Krisztussal
legyek. Ez volna a legjobb.
- De hogy miattatok életben maradjak, az szükségesebb.
- Meg vagyok győződve és tudom, hogy megmaradok, sőt haladástokra és
hitből fakadó örömötökre maradok meg mindnyájatok javára.
- Így még több okotok lesz arra, hogy Krisztusban dicsekedjetek, ha
újból elmegyek hozzátok.
- Buzdítás az egyetértésre. Éljetek csak méltóan Krisztus
evangéliumához. Így aztán akár elmegyek és meglátlak titeket, akár
távol maradok, azt halljam rólatok, hogy egy lélekkel helytálltok és
egyetértve együtt munkálkodtok az evangélium hitéért,
- az ellenfelektől pedig semmiképpen nem ilyedek meg. Ez lesz számukra
a kárhozatnak, számotokra pedig az üdvösségnek bizonyítéka, amely az
Isten műve.
- Neketek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban,
hanem szenvedjetek is érte.
- Hiszen ugyanazt a harcot kell kiállnotok, amelyet nálam láttatok és
most hallotok.
5-7. A hívek résztvesznek az evangélium munkájában azzal, hogy Filippiben terjesztik az evangéliumot, de különösen azzal, hogy pénzadománnyal támogatják az Apostol munkáját. Ily módon osztoznak apostoli küldetésének kegyelmében, mivel az Apostol az adományok segítségével, küldöttei és levelei révén a fogságban is érintkezésben tud maradni híveivel és dolgozni tud az evangéliumért.
13. Római fogsága idején az Apostol a császári testőrség tagjainak is beszélt Krisztusról, s valószínűleg néhányat meg is térített közülük (Fil. 4,22).
19-26. Szent Pál egyedül Krisztus dicsőségét keresi. Ha továbbra is életben maradhat, csak azért akar élni, hogy Krisztusért dolgozzék. Ha viszont meg kell halnia, meggyőződése, hogy hitvallásával és vértanúhalálával is Krisztus ügyét szolgálja. Egyéni szempontból legszívesebben meghalna, hogy végleg egyesülhessen Krisztussal, de ha híveire gondol, akiknek szükségük van rá, szívesen él és dolgozik tovább.
28. A hívek összetartása Isten bennük működö kegyelmét, s ezzel ügyük igazát bizonyítja, vagyis jele annak, hogy az üdvösség útján járnak. Másrészt viszont éppen ez tanúskodik arról, hogy a hit ellenségei végzetes tévedésben vannak.