11. Fejezet János apostol Jelenéseinek Könyve

  1. Két tanú a szent városban. Akkor vesszôhöz hasonló nádszálat adtak és azt mondták: "Rajta, mérd föl Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat.
  2. A templom elôcsarnokát azonban hagyd ki, ne mérd föl. A nemzetek prédája lesz: negyvenkét hónapig fogják a szent várost taposni.
  3. Két tanúmnak pedig meghagyom, hogy szôrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessen bűnbánatot."
  4. Ez a két olajfa és a két gyertyatartó, mely a föld Urának színe elôtt áll.
  5. Ha valaki bántja ôket, tűz csap ki szájukból, és fölemészti az ellenséget. És ha bárki is árt nekik, a halál fia.
  6. Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essék esô küldetésük napjaiban. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják.
  7. Mikor tanúságukat befejezik, a mélységbôl fölbukkanó vadállat harcra kél ellenük, legyôzi és megöli ôket.
  8. Holttestük a nagy város utcáján fog heverni, ahol Urukat is keresztre feszítették. Ez szellemi értelemben Szodoma és Egyiptom.
  9. A népekbôl, törzsekbôl, nyelvekbôl és nemzetekbôl sokan fogják nézni holttestüket három és fél napon keresztül és nem engedik, hogy holttestüket sírba tegyék.
  10. A föld lakói ujjongani fognak e miatt s örömükben ajándékot küldenek egymásnak, mert a két próféta terhére volt a föld lakóinak.
  11. De három és fél nap múlva Istentôl az élet lelke szállt beléjük és talpra álltak mindazoknak nagy félelmére, akik nézték ôket.
  12. Az égbôl harsány hangot hallottak, mely így szólt: "Jöjjetek föl ide!" Erre ellenségeik szemeláttára egy felhôben fölszálltak a mennybe.
  13. Abban az órában nagy földrengés támadt, a város tizedrésze összeomlott, és a földrengésben hétezer ember vesztette életét. A többieket félelem szállta meg és dicsôíteni kezdték Istent a mennyben.
  14. Így múlt el a második jaj, de hamarosan eljön a harmadik.
  15. A hetedik harsonaszó és a harmadik jaj.. A hetedik angyal is megfújta harsonáját. Erre nagy üdvrivalgás hangzott föl az égben: "Urunké és Fölkentjéé a világ uralma: ô uralkodik örökkön-örökké. (Amen.)"
  16. Az Isten színe elôtt trónoló huszonnégy vén arcraborult és e szavakkal áldotta Istent:
  17. "Hálát adunk Neked mindenható Úristen, aki vagy, aki voltál (és aki eljössz), mert átvetted a fôhatalmat és uralkodol.
  18. A nemzetek ugyan háborogtak, de eljött a megtorlásnak és a holtak megítélésének ideje. Jutalmazd meg szolgáidat: a prófétákat, a szenteket és akik nevedet félik, kicsinyeket-nagyokat; azok pedig, akik megrontották a földet, pusztuljanak."
  19. Erre a mennyben megnyílt Isten temploma és a templomban láthatóvá lett a szövetség szekrénye. Villámlás, csattogás, mennydörgés, földrengés és nagy jégesô támadt.
1-13. A kereszténységnek az istenellenes hatalmakkal folyatott állandó küzdelmei és diadalai a világtörténelem folyamán. A fölmérés Isten különleges védelmét jelenti. (Ez. 40,3., Zak. 2,1-5., Jel. 21,15.) Isten temploma az Egyház hitből és kegyelemből fakadó belső életét jelenti, az imádkozók a kiválasztottak, az előcsarnok és a szent város az Egyház külső helyzete a világban. A negyvenkét hónap (Dán. 7,25.;9,27.;12,7.) az Egyház egész földi életét jelenti. A két tanú (Zak. 4,3-14.) az evangélium hivatalos hirdetőit jelképezik. Az ezerkétszázhatvan nap egyenlő a negyvenkét hónappal. A 4-6 vers képei az evangélium hirdetőinek lelki hatalmát fejezi ki. A mélységből felbukkanó vadállat a keresztényüldöző római birodalom, mint az összes istenellenes hatalmaknak és az antikrisztusnak előképe. A két tanú meggyilkolása és föltámadása azt jelenti, hogy az Egyház apostoli munkája szinte lehetetlenné válik, a végén azonban mégis diadalt arat. A három és fél nap az istenellenes hatalmak diadalának ideje, az ezerkétszázhatvan naphoz viszonyítva igen rövid idő, vígasztaló kifejezése annak, hogy az antikrisztus látszólagos diadala csak rövid ideig fog tartani.

15-18. A hetedik harsonaszó az utolsó ítéletnek és a világtörténelem befejezésének hirdetése. Isten ügyének végleges diadalát a mennyei seregek hódolata fejezi ki.

19. Itt befejeződik a jövőre vonatkozó látomások első része. A hétpecsétes könyv (Jel. 5,1.) nyitva van, a próféta már ismeri Isten történelmet kormányzó terveit (első látomás), sőt látomásaiban ezek már meg is valósultak (második látomás): a gonoszság elnyerte méltó büntetését, az üldözött Egyház pedig az örök jutalmát és dicsőségét. Isten uralma teljes és örökkévaló. Most megnyílik a mennyei szentély és láthatóvá lesz a szövetség szekrénye: Isten kegyelmében mindenki részesülhet.