15. Fejezet János apostol Jelenéseinek Könyve

    Negyedik látomás: Isten haragjának hét csészéje

  1. Hét angyal átveszi a hét csészét. Akkor egy másik csodálatos nagy jelet láttam az égen: hét angyalt, akinél a hét végsô csapás volt. Általuk teljesedik be Isten haragja.
  2. Tűzben játszó, üvegként csillogó tengert láttam. Akik legyôzték a vadállatot, az ô szobrát és nevének számát, ott álltak Isten hárfáival az üvegtengeren.
  3. Mózesnek, Isten szolgájának, és a Báránynak énekét énekelték:
    "Műveid csodálatosan nagyok, Uram,
    Mindenható Isten!
    Utaid igazságosak és igazak,
    Nemzetek Királya!
  4. Ki ne félne téged, Uram?
    Ki ne magasztalná nevedet?
    Te egyedül vagy szent!
    Minden pogány nemzet színed elé borul,
    Ítéleteid nyilvánvalóvá váltak!"
  5. Ezután láttam, hogy megnyílt a szövetség sátrának mennyei temploma.
  6. A templomból hét angyal lépett ki a hét csapással. Tiszta fehér gyolcsba voltak öltözve, mellük aranyövvel övezve.
  7. A négy élôlény egyike a hét angyalnak hét aranycsészét adott, tele az örökkön-örökké élô Isten haragjával.
  8. Erre a templomot betöltötte Isten dicsôségének és hatalmának füstje. Senkisem léphetett be a templomba, míg be nem teljesedett a hét angyal hét csapása.
1-8. Ez a fejezet a római birodalomra váró utolsó csapások mennyei előkészítése és a küzdő és győzelmes Egyház diadaléneke.

2-4. Mózes énekét (Kiv. 15,1-19.) a zsidók az egyiptomi szolgaságból való kiszabadulás alkalmával énekelték. Az egyiptomi szabadulás előképe a megváltásnak, ezért nevezi a próféta Mózes énekét a Bárány énekének. A szövegben szereplő ének különböző zsoltárokból vett kifejezésekből áll. (Zsolt. 85,9.; 110,2.; 138,14.; 144,17.)

6. A hét csapást a 16. fejezet részletezi.