22. Fejezet János apostol Jelenéseinek Könyve

  1. Az új Jeruzsálem boldogsága. Azurtán megmutatta nekem az élô vizek folyóját, mely kristálytisztán fakadt Isten és a Bárány trónjából.
  2. Az utca közepén és a folyó mindkét partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak termést, vagyis minden hónapban gyümölcsöznek. A fa levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak.
  3. Átok nem lesz többé benne. Isten és a Bárány trónja áll majd ott és szolgái hódolnak neki.
  4. Látni fogják arcát és homlokukon hordják nevét.
  5. Nem lesz többé éjszaka és nem szorulnak lámpafényre vagy napvilágra. Az Úristen ragyog rájuk, s uralkodni fognak örökkön-örökké.

    Befejezés.

  6. Azután így szólt hozzám: "Ezek a szavak hitelesek és igazak." Az Úr, a prófétalelkek Istene, elküldte angyalát, hogy hírül adja szolgáinak, aminek csakhamar meg kell történnie.
  7. "Nézd, hamarosan eljövök. Boldog, aki megszívleli ennek a könyvnek prófétai szavait."
  8. Én, János hallottam és láttam ezeket. Miután hallottam és láttam, leborultam az angyal lába elé, aki ezeket megmutatta, hogy imádjam.
  9. De ô így szólt hozzám: "Vigyázz, ne (tedd)! Én csak szolgatársad vagyok és testvéreidé, a prófétáké, és azoké, akik megszívlelik e könyv (prófétai) szavait. Egyedül Istent imádd!"
  10. Azután folytatta: "Ne pecsételd le a könyv prófétai szavait, mert az idô közel van.
  11. Aki gonoszat tesz, tegye továbbra is, aki tisztátalan, csak tisztátalankodjék, de aki igaz, legyen még igazabb, és aki szent, legyen még szentebb.
  12. Hamarosan eljövök és magammal hozom a jutalmat, hogy megfizessek kinek-kinek cselekedete szerint.
  13. Én az Alfa és Omega vagyok, az elsô és az utolsó, a kezdet és a vég.
  14. Boldog, aki megmossa ruháját (a Bárány vérében)! Joga lesz az élet fájához, és a kapukon át bemegy a városba.
  15. A kutya, a varázsló, a parázna, a gyilkos, a bálványimádó és mind, aki hamisat szeret és tesz, kinnmarad.
  16. Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy tanúságot tegyen ezekrôl az egyházakban. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a tündöklô hajnalcsillag."
  17. A Lélek és a menyasszony hív: "Jöjj el!" Aki hallja, hívjon: "Jöjj el!" Aki szomjazik, jöjjön, s aki kívánja az élet vizét, igyék ingyen.
  18. Figyelmeztetek mindenkit, aki hallja ennek a könyvnek prófétai szavait: "Aki ezekhez hozzátesz valamit, arra Isten ráméri a könyvben leírt csapásokat.
  19. Aki pedig elvesz valamit ennek a prófétai könyvnek szavaiból, annak Isten elveszi jogát az élet fájához és a szent városhoz, melyrôl szó van a könyvben."
  20. Aki minderrôl tanúskodik, kijelenti: "Igen, hamarosan eljövök." Úgy legyen. Jöjj el, Uram Jézus!
  21. Az Úr Jézus (Krisztus) kegyelme legyen minden szenttel! Amen.
1-5. Ezek a versek még az előző fejezet gondolatköréhez tartoznak és a mennyei Jeruzsálem kegyelemkincseit, szentégét és boldogságát írják le. A szent szerző Ezekiel leírását követi (Ez. 47,1-12.). - Az élő vizek folyója a keresztségnek és a Szentlélek kegyelmi ajándékainak jelképe. Az élet fája az Oltáriszentség, gyógyító levelei Isten kegyelme. Homlokukon hordják nevét (lásd Jel. 7,3 és Jel. 14,1.).

6-9. Először a mennyei Jeruzsálemet megmutató angyal (6) majd Jézus (7), végül maga a szerző saját tekintélyére hivatkozva (8) tanúskodik látomásainak hitelességéről. A 8. és 9. vers a Jel. 19,10. megismétlése.

10-16. Az Úr Jézus szava. - A tisztára mosott ruha a lélek kegyelmi állapota. A kutyák a hitetlenségben megátalkodott emberek.

17. A hívek lelkében lakó Szentlélek és az Egyház (menyasszony) vágyódása az Üdvözítő után.

18-19. Az apostol határozottan tiltakozik könyvének bármilyen megmásítása ellen.

20. Aki minderről tanúskodik: az Úr Jézus.

21. Mivel a Jelenések könyve eredetileg a kisázsiai egyházakhoz küldött irat volt (2. és 3. fejezet), szent János a levelek megszokott szavaival fejezi be művét.