15. Fejezet (Szent Lukács)

  1. Az elveszett bárány.. Mindenféle vámos és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák.
  2. A farizeusok és az írástudók zúgolódtak emiatt: "Ez bűnösökkel társalog és velük eszik", mondták.
  3. Erre a következô példabeszédet mondta nekik:
  4. "Ha valakinek közületek száz juha van és elveszt egyet, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja?
  5. Ha megtalálta, boldogan veszi vállára. Hazatérve összehívja barátait és szomszédait és azt mondja nekik:
  6. Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat.
  7. Mondom nektek: Éppen így jobban örülnek a mennyben egy megtérô bűnösnek, mint kilencvenkilenc igaznak, akinek nincs szüksége megtérésre.
  8. Az elveszett drahma.. Ha pedig egy asszonynak tíz drahmája van és elveszt egy drahmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát s keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja?
  9. Ha megtalálta, összehívja barátnôit és szomszédait és azt mondja nekik: Örüljetek velem, megtaláltam elveszett drahmámat.
  10. Mondom nektek: Éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérô bűnösnek."
  11. A tékozló fiú.. Aztán tovább folytatta: "Egy embernek két fia volt.
  12. A fiatalabb így szólt atyjához: Atyám, add ki az örökség nekem járó részét.
  13. Az elosztotta köztük vagyonát. Néhány nap múlva a fiatalabb összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát.
  14. Miután mindenét elpazarolta, nagy éhínség ütött ki azon a vidéken, és szűkölködni kezdett.
  15. Fogta magát, beszegôdött egy polgárhoz azon a vidéken. Az kiküldte tanyájára, hogy ôrizze a sertéseket.
  16. Szívesen megtöltötte volna gyomrát a sertések eledelével, de senkisem adott neki belôle.
  17. Akkor magábaszállva így bánkódott: Hány béres dúskál ennivalóban atyám (házában), én pedig itt éhen veszek!
  18. Fölkelek és atyámhoz megyek. Atyám, mondom neki, vétkeztem az ég ellen és te ellened!
  19. Arra már nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezz, csak béreseid közé fogadj be.
  20. Fölkerekedett tehát és visszament atyjához. Atyja már messzirôl meglátta ôt és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta.
  21. Atyám, szólt a fiú, vétkeztem az ég ellen és te ellened! Már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz.
  22. De atyja megparancsolta a szolgáknak: Vegyétek elô hamar a legdrágább köntöst és adjátok rá, húzzatok gyűrűt az ujjára és sarut lábára.
  23. Vezessétek elô a hízlalt borjút és öljétek le. Együnk és vigadjunk,
  24. hiszen a fiam meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült. Erre vigadozni kezdtek.
  25. Idôsebb fia kinn volt a mezôn. Hazafelé jövet hallotta a muzsikát és a táncot.
  26. Hívta az egyik szolgát és megkérdezte mi történt.
  27. Megjött az öcséd, felelte, s atyád leölette a hízlalt borjút, mert egészségben visszakerült.
  28. Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Kijött tehát atyja és kérlelni kezdte.
  29. De az szemére vetette atyjának: Nézd, annyi esztendeje szolgálok már neked, soha meg nem szegtem parancsaidat, de te egyetlen gödölyét sem adtál nekem, hogy barátaimmal mulathattam volna.
  30. Most pedig, hogy ez a te fiad, aki vagyonodat parázna nôkre tékozolta, megjött, leöletted a hízlalt borjút.
  31. Fiam, válaszolta ô, te mindig velem vagy és mindenem a tiéd.
  32. Illett, hogy vigadjunk és örvendezzünk, mert a te öcséd meghalt, de föltámadt, elveszett, de megkerült."
4-7: Mt. 18,12-14. Ez és a következő példabeszéd Isten irgalmasságát és szeretetét szemlélteti a megtérő bűnös iránt.

11-32. Ez a szép példabeszéd egyrészt a bűnbánó ember lelkivilágát, másrészt Isten végtelen irgalmát és szeretetét mutatja be páratlan kifejező erővel.

12. Az örökség neki járó része a zsidó örökösödési törvény szerint az atyai vagyon harmadrésze volt.

18. Az ég ellen, vagyis Isten ellen. A zsidók tiszteletből nem mondták ki Isten nevét, helyette valamely körülírást használtak.