7. Fejezet (Szent Márk)
- Az igazi tisztaság. Egyszer farizeusok és néhány
Jeruzsálemből jött írástudó gyűlt köréje.
- Észrevették, hogy
némely tanítványa tisztátalan, azaz mosdatlan kézzel
étkezik.
- A farizeusok és általában a zsidók ugyanis
nem esznek anélkül, hogy az ősök hagyományához híven,
előbb jól meg ne mosnák a kezüket.
- A piacról hozott ételt
sem eszik meg, amíg meg nem hintették vízzel. Sok mást
is megtartanak még hagyományuk szerint, mint például a
poharak, korsók, rézedények (és ágyak) megmosását. -
- Erre megkérdezték tőle a farizeusok és az írástudók:
"Miért nem tartják meg tanítványaid az ősök
hagyományát? Miért étkeznek tisztátalan kézzel?"
- Mire ő így
felelt: "Ti képmutatók, találóan jövendölt rólatok Izajás:
Ez a nép ajkával tisztel engem,
de szíve távol marad tőlem.
- Hamisan tisztelnek engem,
tanításuk csak emberi parancs.
- Isten parancsát nem tartjátok meg, de emberi
hagyományokhoz, mint például korsók s poharak mosogatásához meg sok
más hasonló dologhoz ragaszkodtok."
- Aztán így folytatta:
"Isten parancsát ügyesen kijátsszátok, hogy megtartsátok
hagyományaitokat.
- Mózes ugyanis azt mondta: tiszteld
atyádat és anyádat! És: aki atyját, vagy anyját
átkozza, halállal bűnhődjék.
- A ti tanítástok pedig ez: aki
atyjához, vagy anyjához így szól: korbán, vagyis
Istennek szánt ajándék az, amivel segítenem kellene téged,
- annak nem engeditek meg, hogy atyját vagy anyját
továbbra is segítse.
- Az általatok tanított hagyománnyal
tehát kijátsszátok Isten parancsát, s még sok más ehhez
hasonlót tesztek."
- Akkor ismét magához hívta a tömeget és azt mondta
nekik: "Hallgassatok rám mindnyájan és értsétek meg:
- nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut a
szájába, hanem az szennyezi be, ami az emberből távozik.
- Akinek füle van, hallja meg."
- Amikor a tömeg elől bement
a házba, tanítványai megkérdezték tőle a példabeszéd
értelmét.
- Ő így felelt: "Ti is oktalanok vagytok? Nem
értitek, hogy ami kívülről jut a szájba, nem szennyezheti
be az embert,
- mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába
és a félreeső helyre kerül?" Ezzel tisztának jelentett ki
minden ételt.
- "Ami azonban az embertől ered, folytatta,
az teszi tisztátalanná az embert.
- A szívből származik
ugyanis minden rossz gondolat, paráznaság, lopás,
gyilkosság,
- házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, hamisság,
kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, léhaság.
- Mindez a gonoszság belülről ered és tisztátalanná teszi az embert."
- A kánaáni asszony. Onnan tovább indulva Tírusz és
Szidon vidékére vonult vissza. Betért egy házba, de nem
akarta, hogy felismerjék. Mégsem tudott rejtve maradni.
- Mihelyt hallott róla egy asszony, akinek leányát tisztátalan
lélek szállta meg, odajött és a lábához borult.
- Az asszony
szírföníciai származású pogány nő volt. Azt kérte tőle, hogy
űzze ki leányából az ördögöt.
- De ő elutasította: "Hadd
lakjanak jól előbb a gyermekek. Nem helyes, ha elveszik a
gyermekek kenyerét és a kutyáknak dobják."
- Az viszont
csak erősítgette: "De bizony, Uram! Hiszen a kiskutyák
is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból."
- Erre ő
így szólt: "Mivel ezt mondtad, menj, az ördög elhagyta
leányodat."
- Haza is ment és a gyermeket az ágyon fekve
találta. Már elhagyta az ördög.
- Egy süketnéma meggyógyítása. Ismét eltávozott
Tírusz vidékéről és Szidonon át a Galileai-tengerhez
érkezett, Dekapolisz területére.
- Ott egy süketnémát vittek
hozzá és kérték, hogy tegye rá a kezét.
- Félrehívta őt a
tömegből, ujját a fülébe dugta és nyállal megérintette a
nyelvét,
- aztán föltekintve az égre, fohászkodott és így
szólt: "Effeta, vagyis nyílj meg."
- Tüstént meg is nyílt a
füle, megoldódott a nyelve és érthetően beszélt.
- Megparancsolta, hogy ezt senkinek se mondják el. De minél
szigorúbban tiltotta nekik, annál inkább hirdették,
- s a
csodálkozástól magukon kívül, annál lelkesebben
hangoztatták: "Mindent jól tett: a süketeknek visszaadta a hallást,
a némáknak a beszédet."
1-23: Mt. 15,1-20.
5. Mt. 15,2
6. Esa. 29,13.
11. Mt. 15,5
15. Mt. 15,11
24-30: Mt. 15,21-28.
27. Mt. 15,24
29. Az asszonyt alázatáért, bizalmáért és a Messiáshoz való kapcsolata szellemes fölfogásáért jutalmazza meg Jézus.
31. Dekapolisz: Mt. 4,25
34. Effeta, arám nyelvű szó. Ezen a nyelven folyt a beszélgetés.