25. Fejezet (Szent Máté)

  1. Példabeszéd a tíz szűzről. Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben a vőlegény elé mentek. Öt közülük balga volt, öt pedig okos.
  2. A balgák elvitték ugyan lámpásaikat,
  3. de olajat nem vittek magukkal.
  4. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban.
  5. Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt.
  6. Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a vőlegény! Menjetek ki elébe!
  7. Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat.
  8. A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvóban vannak.
  9. Nem adunk, felelték az okosok, különben nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.
  10. Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a mennyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó.
  11. Később megérkezett a többi szűz is: Uram, uram, nyiss ki! - kiáltották. De ő így válaszolt:
  12. bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.
  13. Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
  14. Példabeszéd a talentumokról. Úgy lesz akkor, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szolgáit s átadta nekik vagyonát.
  15. Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán elutazott.
  16. Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert rajta.
  17. Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett.
  18. Aki pedig egyet kapott, elment gödröt ásott és elrejtette urának pénzét.
  19. Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük.
  20. Jött, aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta.
  21. Jól van, te hűséges, derék szolga! - mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe.
  22. Jött az is aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem.
  23. Jól van, te hűséges, derék szolga! - mondotta neki ura, mivel kevésbé hű voltál sokat bízok rád: menj be urad örömébe.
  24. Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál.
  25. Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd.
  26. Te haszontalan lusta szolga! - kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam?
  27. Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a magamét.
  28. Vegyétek csak el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!
  29. Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.
  30. Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
  31. Az utolsó ítélet. Mikor eljön a dicsőségben az emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján.
  32. Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól.
  33. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.
  34. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz:
    Jöjjetek Atyám áldottai!
    Vegyétek birokba a világ kezdetétől
    nektek készített országot,
  35. mert éheztem és ennem adtatok,
    szomjaztam és innom adtatok,
    vándor voltam és befogadtatok,
  36. mezítelen és fölruháztatok,
    beteg voltam és meglátogattatok,
    börtönben voltam és fölkerestetek.
  37. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna?
  38. Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna?
  39. Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna?
  40. A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Azután így szól a balján állókhoz:
  41. Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre,
    amely az ördögnek és angyalainak készült,
  42. mert éheztem, de ennem nem adtatok,
    szomjaztam, de innom nem adtatok,
  43. vándor voltam, de be nem fogadtatok,
    mezítelen, de föl nem ruháztatok,
    beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek.
  44. Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk téged?
  45. Ő azonban így felel: Bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek.
  46. Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre.
1-13. Lk. 12,35-38. A példabeszéd lelki ébredésre int. A vőlegény Krisztus, menyasszonya az Egyház, a szőzek a hívek: az okosak azok, akik Krisztus eljövetelét, a halált és az itéletet mindig készen várják.

14-30. Lk. 19,11-27. A példabeszéd értelme az, hogy aki Isten adományait hűségesen felhasználja, még többet kap Istentől, aki azonban a legcsekélyebb adományt elhanyagolja, magátazadományt is leveszíti.

15. 1 talentum, kb. egy ember egy évi jövedelme.

31-46. Az Úr itt csak a szeretet és irgalmasság cselekedetiet említi, mert a főparancs a szeretet, s ahol a tevékeny, áldozatkész szeretet megvan, ott a többi erény sem hiányzik.