6. Fejezet Pál apostol levele a rómaiakhoz

  1. Fölszabadulás a bűn rabságából. Mit mondjunk tehát? Megmaradjunk a bűnben, hogy túláradjon a kegyelem?
  2. Szó sincs róla. Hiszen már meghaltunk a bűnnek. Hogyan élhetnénk hát továbbra is benne?
  3. Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Jézus Krisztusra, halárára kereztelkedtünk meg?
  4. A keresztség által ugyanis vele együtt a halálba temetkeztünk, hogy amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halottaiból, úgy mi is új életet éljünk.
  5. Ha ugyanis halálának hasonlósága által egybenőttünk vele, akkor föltámadásában is úgy leszünk.
  6. Hiszen tudjuk, hogy a régi ember bennünk azért feszíttetett keresztre vele együtt, hogy a bűnös test elpusztuljon és ne szolgájlunk többé a bűnnek.
  7. Aki ugyanis meghalt, megszabadult a bűntől.
  8. Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy (Krisztussal) együtt élni is fogunk.
  9. Hiszen tudjuk, hogy a halottaiból föltámadt Krisztus többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.
  10. Halálával ugyanis egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, életével azonban Istennek él.
  11. Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban, (a mi Urunkban).
  12. Ne uralkodjék tehát halandó testetekben a bűn, s ne engedelmeskedjetek kívánságainak.
  13. Tagjaitokat ne vessétek oda a gonoszság eszközéül a bűn szolgálatára, hanem mint halálból életre keltek, adjátok át magatokat az Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül az Istennek.
  14. A bűn ugyanis már nem lesz úrrá rajtatok, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben éltek.
  15. Az igaz élet szolgálatában. Mi következik ebből? Vétkezzünk tehát, mert nem a törvény alatt, hanem a kegyelemben élünk?
  16. Isten mentsen! Nem tudjátok, hogy annak szolgálatában vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat: vagy a bűnnek, ami halálra vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra visz?
  17. De hála Istennek, hogy bár a bűnnek szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, melyre oktattak.
  18. A bűntől megszabadulva az igaz élet szolgái lettetek.
  19. Testi gyarlóságtok miatt emberi módon szólok. Ahogy tagjaitokat a tisztátalanság és gonoszság szolgálatában a bűnre adtátok, úgy adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatában az életszentségre.
  20. Amíg ugyanis a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól.
  21. Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hiszen annak vége a halál.
  22. Most azonban fölszabadultatok a bűn alól és Istennek szolgái lettetek.
  23. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet. A bűn zsoldja ugyanis a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
1-7. A kegyelmi élet kizárja a bűnös életet. A keresztségben Krisztus halálával és föltámadásával egyesül a hívő. Ez a szentségi kapcsolat megsemmisíti lelkében a bűnt és Isten kegyelmében való új életre támasztja föl. Az őskeresztény keresztségi szertartás a vízbemerítéssel és a vízből való kiemeléssel ezt a lelki folyamatot: a bűnös ember halálát és Isten gyermekének föltámadását fejezte ki szemléletesen.

8-14. Az új, kegyelmi élet azt követeli a keresztény embertől, hogy ragadja meg magában a még megmaradt bűnös hajlamokat és szentelje magát teljesen Isten szolgálatára.

15-23. Két úrnak senki sem szolgálhat. Az ember választhat: a bűn és az engedelmesség között. A keresztény az engedelmességet választotta, ,mely nem más, mint Isten szolgálata megigazult élettel. A szolgálat gyümölcse itt a földön az életszentség, a másvilágon az örök boldogság.