8. Fejezet Pál apostol leleve a zsidókhoz

Krisztus áldozatának örök értéke

1. Jézus a mennyei szentély főpapja. A mondottaknak ez a veleje: olyan főpapunk van, aki a fölséges Isten trónjának jobbján ül a mennyben.
   
2. Szolgálatot teljesít a szentélyben, abban az igazi sátorban, amelyet az Úr emelt, s nem ember.
   
3. Minden főpap ugyanis arra van rendelve, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be. Ezért szükséges, hogy neki is legyen valamije, amit bemutasson.
   
4. Továbbá ha itt volna a földön, nem is volna pap, hiszen itt vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be.
   
5. Ezek azonban csak a mennyei szentély előképének és árnyékának szolgálnak. Ilyen értelemben kapta Mózes az isteni parancsot, amikor a sátrat már majdnem befejezte: "Vigyázz, s készíts mindent a minta szerint, melyet a hegyen mutattam neked."
   
6. Most annyival kiválóbb papi szolgálatra kapott megbízatást, amennyivel értékesebb és magasztosabb ígéreteken alapuló szövetség közvetítője.
   
7. Ha ugyanis az első kifogástalan lett volna, nem lenne szükség a másodikra.
   
8. Márpedig feddő szóval mondta nekik:

   "Íme jönnek napok, mondja az Úr,
   s új szövetségre lépek Izrael házával,
   és Júda házával.
   

9. Nem olyan szövetségre,
   mint amilyent atyáikkal kötöttem
   azon a napon, mikor kézen fogva
   kivezettem őket Egyiptom földjéről.
   Mivel nem tartottak ki szövetségemben,
   én is magukra hagytam őket, mondja az Úr.
   
10. Ez lesz a szövetség, melyet ama napok után
    Izrael házával kötök, mondja az Úr:
    elméjükbe öntöm törvényeimet,
    és szívükbe vésem,
    Istenük leszek,
    és ők népemmé lesznek.
    
11. Senkinek sem kell tanítania társát,
    senkinek sem testvérét:
    ismerd meg az Urat!
    Hiszen mindenki ismer majd engem,
    kicsinytől a legnagyobbig.

    
    

12. Irgalmas leszek bűneikkel szemben
    s vétkükre többé nem emlékezem."

    
    

13. Ha tehát új szövetségről beszél, az előzőt elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévült és kivénült, közel jár az enyészethez.

Kiv. 25,40