2. Fejezet: SALAMON ÉNEKEK ÉNEKE

  1. Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
  2. Mint a liliom a tövisek közt, olyan az én mátkám a leányok közt.
  3. Mint az almafa az erdőnek fái közt, olyan az én szerelmesem az ifjak közt. Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni; és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
  4. Bevisz engem a borozó házba, és zászló felettem a szerelme.
  5. Erősítsetek engem szőlővel, üdítsetek fel engem almákkal; mert betege vagyok a szerelemnek.
  6. Az ő balkeze az én fejem alatt van, és jobbkezével megölel engem.
    Én. 8,3.
  7. Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira: fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet addig, a míg akarja.
    Én. 3,5., Én. 8,5.
  8. Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő, ugrálva a hegyeken, szökellve a halmokon!
  9. Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához. Ímé, ott áll a mi falunkon túl, néz az ablakon keresztül, tekintget a rostélyokon keresztül,
  10. Szóla az én szerelmesem nékem, és monda: kelj fel én mátkám, és szépem, és jöszte.
  11. Mert ímé a tél elmult, az eső elmult, elment.
  12. Virágok láttatnak a földön, az éneklésnek ideje eljött, és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
  13. A fügefa érleli első gyümölcsét, és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak; kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
  14. Én galambom, a kősziklának hasadékiban, a magas kőszálnak rejtekében, mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat; mert a te szód gyönyörűséges, és a te tekinteted ékes!
  15. Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat, a kik a szőlőket elpusztítják; mert a mi szőlőink virágban vannak.
  16. Az én szerelmesem enyém, és én az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
    Én. 7,10., Én. 7,11.
  17. Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak: térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
    Én. 4,6.