23. Fejezet: JÓB KÖNYVE
- Felele pedig Jób, és monda:
- Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
- Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
- Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
- Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
- Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
- Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
- Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
- Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
- De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
- Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
Zsolt. 119,106.,
2 Sám. 22,21.,
2 Sám. 22,25.
- Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
- Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
Zsolt. 115,3.
- Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
- Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
- Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
Jób. 7,14.
- Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!
Jób. 30,23.